A CIVILSZERVEZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS KUDARCA

A feministák, a nőjogi szervezetek léptek. 16 nőjogi szervezet kereste meg az új kormányt.  Többen javasolják az új kormánynak, hogy egy minisztériumok között átívelő olyan csoportot hozzanak létre, amelyik kifejezetten a női egyenjogúsággal és a női jogokkal foglalkozik. Végre! Sóhajtva követelik a feministák és reménnyel teli könnyes szemüket törölgetve vágyakoznak arra, hogy a TISZA tegyen is már valamit a női jogokért, ha már a 260 oldalas programjukban ennek külön fejezetet szántak és az EP-ben is Brüsszelben maradtak az EPP mainstream-ben és együtt szavaztak többnyire igennel, vagy nem vettek részt a szavazásokon.

A feminista civilszervezetek nagy örömmel kiáltottak fel, amikor a programjában a TISZA írt ezekről a kérdésekről és az örömet már csak az tudta fokozni, amikor egyre több női képviselőt jelentett be a TISZA a kormányba, a parlamentbe. Erről korábban írtam már egy bejegyzést, hogy én soha nem voltam híve sem a pozitív, sem a negatív diszkriminációnak. Úgy gondolom, hogy egy pozícióra valakit ne azért nevezzenek ki, mert a női vagy az LMBTQ kvótát javítani kell. (Ez is egy óriási hibája volt az amerikai erőszakos woke irányzatnak, ami teljesen jogos kritikákat kapott a társadalmi többségtől).

Most azonban a TISZA elsöprő többséggel nyert a választáson, a program ott van, a képviselők ott vannak, most már a feministák is felléphetnek a követelésekkel. Tudni kell azt is, hogy az elmúlt években a feminizmusnak és a LMBTQ jogvédőknek a kapcsolata sosem volt kiegyensúlyozott és együttműködő. A feministáknak külön alakult egy olyan csoportja, akik transzkirekesztő álláspontokat fogalmaztak meg (TERF) és a társadalmat tovább tudták hergelni olyan teljesen alaptalannak, de tényként beállított dolgokkal, hogy például a transznemű nők erőszakot követnek el a született nőkkel szemben a nyilvános női mosdókban, terekben. Ennek a csoportnak az ismertebb képviselői külföldön például J.K. Rowling aki ismertségét kihasználva szította a gyűlöletet, itthon pedig a Partizán és Gulyás Márton oldalvizén nagyobb nézettséget kapó Balogh Zsófia.

Azonban a két jogvédő csoportnak voltak olyan kezdeményezései is az elmúlt években, ahol keresték az együttműködést, és felismerték azt, hogy egyáltalán nem biztos, hogy hátrány, ha közösen lépnek fel a civiljogokért való küzdelemben. Többszáz oldalas kézikönyv, tanulmányok születtek erről az együttműködésről és sokan dolgoztak műhelyfoglalkozásokon is azon, hogy megtalálják a szinergiát és a közös képviseletet.

A TISZA hatalmas győzelme után ez a látszólagosan kialakult szövetség egy pillanat alatt párolgott el a semmibe, ezzel is mutatva azt, hogy gyakorlatilag nagyon kevés közös pont van az LMBTQ és feminista jogokban, azon kívül, hogy Orbán a patás ördög, akit le kell győzni mind a kettőnek és a két csoport egymás vállán sírhatott az ilyen belterjes műhelyfoglalkozások alkalmával. Esetleg vannak feminista leszbikusok, vagy meleg feministák. Nekik ez az új helyzet kicsit skizofrén lehet. Ahogy az LMBTQ csoport sem tud igazán mit kezdeni önmagán belül egymással (a melegek, a transzok, interszex emberek problémái, jelentősen különböznek egymástól), úgy egy belülről is megosztott csoport és egy másik problémákkal küzdő csoport nehezen talál ma már szinergiát ott, ahol már nincsen Orbán.

Saját tapasztalom volt egy feminista alapítványnál dolgoztam önkéntesként és láttam, megtapasztaltam azt, hogy ez a két terület nem találkozik, nehezen lelhetők fel közös szinergiák.

Nagyon beszédes az, hogy a nőjogi civilszervezetek össze tudtak állni és meg tudtak fogalmazni egy tiszta elképzelést arról, hogy mit szeretnének a TISZA kormánytól, amíg az LMBTQ szövetség újra csak az erőszakos aktivizmus mintapéldáját követve petíciókat írat alá az emberekkel.

Érezhető a különbség.

Az előbbi egy proaktív cselekvés, asszertív kommunikációra alapozva, míg a másik a Facebookról kiabál és erőszakosan követel jogokat.

Mivel az összes volt baloldali párt kiesett a parlamentből, ezért a Sokszínű képviselőcsoport, amit korábban Bedő Dávid (Momentum) vezetett, majd Sebián-Petrovszki László (DK) most már nem tudom hogyan folytathatná a munkát. Igaz én túl sok eredményt nem tudtam felfedezni egyikőjük munkájában sem. A feminista civilszervezetek most valami nagyon hasonlót szeretnének megvalósítani a TISZA-val.

A társadalom – még ha patriarchális is erősen – talán nyitottabb a feminizmusra, mint az LMBTQ jogokra.  A feministák most az LMBTQ kapcsolatot magukról lerúgva próbálják az érdekérvényesítést végrehajtani, mivel a közös patás ördög problematikája megoldódott. Nekem azért a helyükben lenne egy kis lelkiismeretfurdalásom. Krasznahorkai Emma publicisztikájában egyértelműen megfogalmazza, hogy az LMBTQ kapcsolódás most már egyértelműen hátrány számukra és nemkívánatos. Sajnálom, ez nekem annyira fáj, ha valaki ezt kijelenti a sok közös erőfeszítés után. (én már ezekben az erőfeszítésekben nem voltam benne, de attól még furcsa látni.).

Az élet és az emberi ego azonban így működik. Szövetségek csak addig működnek, amíg van közös érdek. Ha már nincsen, akkor felbomlanak, esetleg új szövetségeseket keresnek.

Sok sikert kívánok a feministáknak, azt viszont nem látom, hogy az LMBTQ civilszervezetek a petíciókon túl milyen gondolatokkal indulnának el a kormány felé, ami óriási nagy probléma.