A JOBBOLDAL ÚJRA A BALOLDAL ELŐTT JÁR?

Navracsics és Ferencz elindította a „Polgári Demokraták” kezdeményezést, ami nem egy mozgalom, nem egy párt, hanem mondjuk úgy, hogy egy élő, dinamikus társadalmi kérdőív. (Az egy külön írást is megérne, hogy a demokratának van polgári és nem polgári „szárnya” vajon? A demokrata értékeket ki lehet sajátítani és lehet belőle jobboldali demokratát legyártani?)

Nem lehet egyelőre tudni, hogy Schmidt Mária ideológiavezér frusztrált ötlete csupán, ami kipattant az isztrai tengerparton egy finom koktélt szürcsölve a milliárdokat érő tengerre néző háza teraszának árnyékában, vagy egy olyan kezdeményezés, ami az Orbán vonaltól függetlenül kívánja felépíteni újra a konzervatív jobboldalt „egyelőre pártfüggetlenül”. Talán még ők sem tudják és nem dőlt el, hogy merre viszik tovább ezt a kezdeményezést, ami majd akár a FIDESZ megújulásához vezet, akár egy pártszakadáshoz, akár egy teljes, de egységes jobboldali megújuláshoz.

A lényeg most nem is ez. Hanem a mozdulás, a mozgás!

Az ideológiai fő csapásirányból természetesen nem engednek, ami megmarad a konzervatív, nemzeti jobboldali iránynál, de a végkimeneteltől függetlenül KILÉPTEK egy árnyékból és elindulnak egy irányba. MEGMOZDULTAK!

A baloldalon semmi nem történik számomra. Kívülről szemlélve egy teljes földbeállás és tanácstalanság látszik, szervezőerő nélkül, továbbra is média nélkül, ötlet nélkül. Ez egyenesen katasztrófa, ami baloldali szavazóként nagyon elkeserítő.

A politikában is igaz a mondás, hogy az idő pénz (és szerintem szavazó) ha valaki nem tud és nem akar a középen állókhoz szólni, csak idősebb nyugdíjas szavazók bizalmára ácsingózik – és nem lenézve és bírálva az idősebb baloldali szavazókat, értsék jól ezt a részt – hanem „bátoran” tud lépni ki a manézs reflektorfényébe, az előnyben lesz. Én nem gondolom, hogy egy maroknyi, szinte láthatatlan méretű többségében talán idősebb törzsszavazó felett kellene politikai harci törzsi táncot lejteni, különösen úgy, hogy látszik a politikai térben már a választások után az erős mozgolódás, ami a politikai vákuum kitöltésére hajt. Eljön hamar az ősz, vége a nyárnak és ideje lenne már tenni valamit. A baloldalon is.