AKIK KIGANÉZTÁK AZ AKOLT, AZOKAT MOST KIRÚGJÁK

Hadházy Ákos története szerintem nagyon tanulságos.

Egy FIDESZ padsorokból elindult ember, aki 2013-ban vált először ismertté amikor a dohánymutyi visszaéléseit nyilvánosságra hozta.

Az elmúlt években azt a civil lázálmot képviselte, hogy parlamenten kívül lehet csak a FIDESZ-t leváltani. Nem akarta felvenni a mandátumát, aztán mégis később odaballagott és átvette azt. Egy ellentmondásos politikus.

Sok kísérletet tett arra ,hogy egy szerbiaihoz hasonló tüntetéssorozattal az utcára tudjon vinni jelentős tömeget, de valahogy ez mintha pont az ellenkező mintázat alapján működött volna. Minél több nekifutása volt, valahogy egyre kevesebb érdeklődés követte a felhívásait.

Az elképzelése elég zűrzavaros volt. Pártok nélkül képzelte el a tüntetéseket, elzavarta a pártzászlókat és politikusokat is a pódiumról csak a tömegben tűrtek meg őket, színpadon nem. A Momentummal sem tudott együtt működni, majd később a TISZA-val sem találta meg a hangot.

A PRIDE betiltás ellen szervezett tüntetésre pedig elhívta a nyíltan női jogok ellen menő és transzkirekesztő Puzsér Róbertet. Ez nagyon gáz volt. Ebben az időszakban tolta fel a színpadra az összes TISZA influenszert, mert abban bízott ,hogy legalább ők majd felhízlalják a tüntető tömeget. Nem tudták.

Tulajdonképpen a TISZA hatalmas győzelmét nagy mértékben köszönheti ennek az embernek, aki folyamatosan szállította azokat a bizonyítékokat amik nagy mértékben tették érthetővé a TISZA tábornak, hogy miért kell elzavarni Orbánt és csapatát. Sok választónak a gazdaságpolitika, az autokrata irányítás, az antidemokratikus lebontott jogállam értelmezhetetlen fogalmak. A mérhetetlen luxizás érthető volt, azonban már nem volt elfogadható annak a tömegnek, amelyik azt 16 évig simán eltűrte.

Hadházy még elindult a választáson, de az áradó TISZA elsöpörte őt is. Az külön a magyar társadalom lelki betegségének a tünete, hogy a választáson nem támogatják a körzetében, de utána rájönnek a választók, hogy csak kellene egy petíció, hogy valahogy bent maradjon a politikában. Még köztársasági elnöknek is sokan el tudták volna képzelni.

Messiásúr pedig ahogy nem mondott köszönetet sem Törley Katalinnak, sem Varju Lászlónak, úgy Hadházy Ákosnak sem. (és még nagyon sok óóóóóóóórendszerbeli embernek)

Nekik köszönheti azt, hogy kiganéztak gyakorlatilag mindent abból az akolból ahonnan ő eddig evett, aztán pedig oda szart egy nagyot.

Az pedig az egész történetben a legpikánsabb, hogy most a TISZA szavazók úgy állítják be, mintha nem is történt volna semmi, mintha semmit nem tett volna, hiszen messiásúr mindent megnyert. Hadházy eljelentéktelenedett.

Hadházy politikai ámokfutása nagyon tanulságos a jövőre nézve. Aki bármennyire is jót tesz, bármennyire is igaza van, de ha nem hajol meg és csókol kezet egy embernek (aki mellesleg azon túl, hogy lehallgatta a feleségét nem tett semmit) az elkulloghat úgy, hogy még egy köszönöm sem illeti meg.

Itt tartunk ma.

Ez a politikai kultúra, aminek a „hatalmas ünnepét” az megünneplik holnap a Kossuth téren, mintegy tort ülve azok felett az emberek felett, akiknek köszönhetik azt, hogy egyáltalán van mit ünnepelni a gyözelem napján.

Szégyen ez az ország.