Aveline – A harang árnyékában – INGYENES E-BOOK LETÖLTÉS!
MAGASHÁZI MÓNIKA:
Aveline – A harang árnyékában
Tervezett megjelenés: 2026.
Az új nagy regényemet 2025. december 15-én kezdtem el írni.
Ez a könyv a középkorból, 1270-ből szólít meg téged, mégis ugyanazokról a kérdésekről beszél, amelyek ma is ott élnek bennünk:
„A másság akkor válik elviselhetetlenné a közösség számára, amikor kíméletlenül láthatóvá teszi saját korlátait.”
„Az Úr ezerkétszázhetvenedik esztendejének nyári napján, Avignon közelében, egy apró faluban leszállt az alkony. A levegőben égett szalma és izzadtság szaga keveredett. A tücskök már akkor ciripeltek, amikor a nap még le sem bukott a horizonton. A nehéz kalászok sorban ringatóztak a szélben, idén korábban beérett a gabona. A folyó, amelyet a környéken Sorgue-nak hívtak, régóta táplálta a völgyet.
Ascot mindössze néhány száz lélek lakta IX. Lajos uralkodása alatt. Tavasztól őszig a falu mindennap kiürült. Férfiak, nők és nagyobb gyerekek indultak a földekre. A férfiak ökrökkel szántottak, az erdőben fát vágtak az építkezésekhez és télre tüzelőnek. A nők gyomláltak, arattak, kévéket kötöttek, miközben szemmel tartották a gyerekeket.
Elérkezett az aratás ideje. A reggeli imáik meghallgatásra találtak és az időjárás is kegyes volt hozzájuk ebben az évben. A mezők már sárgultak, és a levegő tele volt a vágott szár kesernyés szagával.
A munka zaja lassan csendesedni kezdett. A férfiak letették a kaszákat, a nők összeterelték a gyerekeket, akik egész nap a mezőn futkostak, bogarakat kergettek, madarakat riogattak. Most porosan, kipirult arccal húzódtak közelebb az anyjukhoz.
Alkonyatkor véget ért a munka. A földeken dolgozó családok elindultak a folyó mentén, vissza a domboldalban megbújó kis házaik felé. A falu lakói együtt dolgoztak, ugyanaz a harang hívta őket ünnepre és gyászra.
Aveline akkor vette fel a korsót, amikor a többiek már elindultak hazafelé. Egy keskeny ösvényen indult el a domboldalban fekvő forrás felé, ahonnan hűvösebb levegő áradt a mezőkre. A forrás vize tartotta életben a falut. Aveline lehajolt, korsóját a hideg víz alá tartotta, amikor megszólalt a falu templomának harangja. Elindult ő is a falu felé.
Ahogy közeledett egyre több hang keveredett a levegőbe. Edények csörgése, ajtók csapódása, kutyaugatás.
Nem sietett. Húszéves korára árva maradt, egyedül élt egy kis házban a dombtetőn. Az út felfelé vitt, a por bokájáig felcsapott. A tücskök már megszólaltak, a levegő lehűlt annyira, hogy borzongás futott végig rajta. Fáradt volt. Jó lett volna csak lefeküdni, és reggelig aludni. Napközben vizet hordott a földeken dolgozóknak, este pedig a fogadóban szolgálta fel a fakupákat a szomjas férfiaknak. Szülei halála után a fogadós vette szárnyai alá Aveline-t.
Az ivóból hangos beszéd szűrődött ki. Egy harsány nevetés csattant az alkonyatban. Odabentről durva szóváltások hallatszottak ki. A levegő már az ajtón át is nehéz volt az izzadtságtól és a savanyodó bor szagától.
– … tizenöt ember is beállt. Van, aki azt mondja, a terhek elől, de lehet, hogy a dicsőségért – szólalt meg valaki.
– A király dicsőségéért – kiáltott egy másik, és köpött egyet.
– Hadba mennek. A kereszt alatt. Azt beszélik, a király a tenger felé gyűjti az embereit – jegyezte meg egy harmadik.
– Az Úr segítse meg – felelte valaki más, és letette a kupát.
Itt, Ascoban a föld volt a fontos, az eső, és a termés. Hogy reggel felkel-e a nap, és este lemegy-e. A király kereszteshadjárata távolinak tűnt a mindennapok gondjaihoz képest.
.”
A szerző Álomvalóság és Meztelen lélek című kötetei szintén ingyenesen letölthetők a honlapról!