IGAZUK VAN AZOKNAK, AKIK IDŐT KÖVETELNEK A NER LEBONTÁSÁHOZ?

Sok türelmetlennek tűnő publicisztika alatt megjelennek azok a kormányt védő kommentek, hogy „Mit akarunk a TISZA-tól, hiszen a NER-t is tizenhat év alatt építették fel? Időt kell nekik adni azt lebontani!” Ezt a kérdést járom körül írásomban, hogy vajon időt kell-e adni nekik, ha igen mennyit és ha nem akkor miért nem és egyáltalán valóban le kell bontani a NER-t? Mi az a NER tudja valaki?

Ahogy tőlem megszokhatták az oldalamon Mónika a manézsból – Magasházi Mónika, hogy igyekszem az írásaimban elsősorban a tényekre támaszkodni. Igen, abban mindenkinek igaza van, hogy Orbán sem két nap, de még nem is fél év alatt építette fel a NER rendszerét, amit ma társadalom nagy része le akar bontani.

Itt először szerintem alapvetően azt a kérdést kellene feltennie mindenkinek magának, hogy mi az a „NER rendszere” és abból mindent, egy részét vagy semmit nem kell lebontani?

Ne felejtsük el, hogy a NER szökevény cirkuszigazgató még a kampányban azt ígérte, hogy ami jó, azt meg fogják tartani. Aztán volt szó ugye tégláról téglára való lebontásról, korábban út a börtönbe, most pedig tisztítótűz a program neve. Egy teljes káosz az egész kommunikáció, de a társadalom többségének még ma is az a lényeg, hogy NER le legyen bontva.

Rendben, akkor mehet ugye kedves tiltakozó háromgyerekes édesanya, aki a NER-es MBH-s banknál dolgozik először a munkahelye, aztán a gyermekei után járó adókedvezmény, az egykulcsos adórendszer, az orvosok is visszafizetik a béremelést és a rezsitámogatás megszűnése sem okoz különösebb fájdalmat senkinek.

Most mindenki hangosan horkan fel, hogy én a „fidkány” megint megszólalt. Nem. Nem vagyok a NER rendszer híve, de amíg nem pontosítja sem a hatalmon lévő kormány, sem abban nincsen konszenzus, hogy a NER-ből mit, miért és hogyan szeretnének lebontani, addig csak hőbörgés lesz az egész és továbbra is egy látványcirkusz.

Persze nem akarok úgy csinálni mintha nem tudnám azt, hogy alapvetően a korrupcióra épülő NER világról beszél a társadalom. Vissza akarják kapni az „ellopott” pénzüket az emberek. Megértem, azonban több dolgot figyelmébe ajánlanék mindenkinek mielőtt borzalmas nagy betonkalapáccsal esnek neki a NER szétverésének.

Vegyék figyelembe, hogy Orbán rendszere a nemzeti nagytőke koncentrációt részesítette előnyben. Ez azt jelenti, hogy Mészáros érdekeltségeibe tartozó cégekben jelenleg hatvanezer (!) ember dolgozik több, mint ötszáz cégben mindennap.

A 4iG az infokommunikációs és hadipari szegmensek bekebelezésével (amiben tevőleges része és segítsége volt Orbán Anita a Vodafone élén, ahogy átjátszotta a NER -es Jászai Gellértnek az egész vállalatot) tizenegyezer (!) embert foglalkoztat. Olyan cégekben dolgoznak ma többségükben az emberek, akik hangosan követelik a NER felszámolását, mint a ONE (Invitech, Antenna Hungária, Vodafone, Digi, stb…), a Hungest Hotels, MBH bank stb.. NER-es építőanyagipari cégekben pár ezer ember van csak bejelentve, de ott figyelembe kell venni azt, hogy hány alvállalkozó dolgozik be nekik, amit hozzáadva már szintén tízezres nagyságrendbe érünk és mindent összesítve eljutunk könnyen a százezer főhöz.

Elmondhatjuk, hogy ma az a társadalom amelyiknek többsége a NER felszámolását követeli közel tíz százalékban dolgozik még ma is NER -es cégeknek.

Skizofrén állapotnak tartom ezt, hogy valaki azt követeli, hogy a munkáltatóját számolják fel és legyen inkább egy bizonytalan helyzete neki és a családjának, hogy ki veszi át a céget és milyen jövő elébe néz.

Ez így nem fog működni!

Másik szempont, amit szintén megfontolásra ajánlanék, hogy hiába teszi a TISZA átláthatóvá a közbeszerzéseket a jövőben, mivel az elmúlt tizenhat év alatt a NER jutott szinte minden gazdasági szegmensben munkákhoz ezáltal árbevételhez és profithoz, valamint nem utolsó sorban referenciákhoz, ezért ezeket a NER-es cégeket nem nagyon lehet most egyik napról a másikra hirtelen kitenni a közbeszerzésekből csak azért mert NER-esek. Erre utalt is Radnai Márk az elmúlt napokban egy bejelentésben. Igaza volt.

Harmadszor figyelmében ajánlom minden „önkéntes NER felszámolónak”, hogy a FIDESZ környékén is dolgoztak jogászok. Nyilván minden korrupciógyanús intézkedésüket törvénnyel ágyazták meg. Borzalmasan nehéz lesz azt bizonyítani, hogy itt bármilyen törvénytelen dolog történt. Talán az sem véletlen, hogy ez nem sikerült még senkinek harminchat év alatt, Sem Keller Lászlónak, sem Budai Gyulának és ez most a Magyar féle NVVH-nak sem fog sikerülni, akármekkora igény lenne erre.

Ez csak most pár szempont volt, amit felhoztam azoknak, akik hangosan üvöltve, türelmetlenül követelik a NER felszámolását.

Bevallom őszintén én is egy NER-es cégnek termelem ma még a többi 99 999 emberrel együtt a profitot és tudják engem baromira nem érdekel, hogy mit ordítoznak Önök és a NER szökevény cirkuszigazgatójuk, nekem sokkal fontosabb az, hogy a két kisgyerekemnek tudjak adni vacsorát, mint az, hogy lesz NER, vagy nem lesz.

És higgyék el, ezzel így vannak a többgyermekes édesanyák is, akik a NER rendszeréből kaptak adókedvezményt, és így vannak ezzel a tanárok és az orvosok is.

Ezzel az írással csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy amikor időt akarnak adni a NER lebontásának én azt mondom nem időt kell adni, hanem ÉSZT. A legnagyobb probléma ma azonban ott van a társadalomban, hogy a főnökötök kicsinyes bosszúhadjárata által vezérelve habzó szájjal akartok valamit, amiről igazából nektek sincsen fogalmatok. Nem kell a NER-t lebontani, tudomásul kell venni, hogy ez már a magyar történelem és gazdaság részévé vált, inkább innen kell tovább építeni az országot, és más irányokba terelni.

Hogy mi az a más irány – tehetik most fel jogosan a kérdést -, de erre a nagyvilágban szintén van már válasz. Vagy a nemzeti nagytőke vagy a globális, multi nagytőke érdekében működik a világ ma. Eddig az elsőt szolgálta ki ez a kis ország, amiből egy szűk réteg gazdagodott meg a korrupciós segítséggel együtt, most ők nyilván vissza lesznek fogva (én nem gondolom, hogy a NER felszámolható), és a hangsúly át fog kerülni a brüsszeli globalista nagytőkéhez.

Én azt szeretném, ha a kormányok nem rángatnák a nagytőke érdekeinek megfelelően az országot a jövőben, hanem megtalálnánk végre az egyensúlyt a kettő között.