LEHET-E NEMZETI VISELETBEN BALOLDALINAK LENNI?

Önök joggal kérdezhetik tőlem, akik olvassák a baloldalt folyamatosan kritizáló írásaimat, hogy rendben, de akkor mit is kellene csinálni? Bírálni könnyű, de akkor tessék csinálni! Ebben az írásban megpróbáltam összefoglalni azt, hogy szerintem merre kellene elindulnia egy teljesen új, baloldali pártnak, ami nem valaminek a romjaiból próbál elrugaszkodni, hanem épít valami újat.

Szerintem van helye ma Magyarországon egy új baloldalnak, de nem a 2010 előtti baloldal újracsomagolásának. Ezt nem azért gondolom, mert a TISZA gyakorlatilag ebből a gondolatból (is) jött létre, hanem azért, mert a kialakult magyar politikai klíma egyszerűen nem tesz lehetővé mást.

Egy 2026-os Republikon-kutatásban 33% vallotta magát jobboldali-konzervatívnak, 25% liberálisnak, 16% baloldalinak, 10% zöldnek. A jobboldal a legnagyobb világnézeti csoport, de nem abszolút többség. Természetesen a baloldali számok nem összeadhatók, ez ne tévesszen meg senkit, de azt egyértelműen jelzi, hogy nem lehet kijelenteni, hogy a magyar társadalom jobboldali, nemzeti konzervatív gondolkodásúvá vált volna nagyon nagy többségében.

A probléma alapvetően ma szerintem kettős.

Orbán tizenhat éve hihetetlenül erősítette meg a társadalomban a nemzeti érzést. Emlékszünk arra, hogy az egész ország „nemzetivé” vált, a dohányboltoktól kezdve a botanikus kertekig (Vácrátót). Az orbáni propaganda éjjel-nappal gondoskodott arról, hogy a „Nélküled” mindenki szívében valahogy beköltözzön és patriótává váljon.

A TISZA – mivel ugyanebből a körből jön – ezt a nemzeti jobboldali „veteményest” tovább gondozza és öntözgeti. Ezzel nekik már nagyon nincsen más dolguk, mint Orbán kialakított és társadalmi szinten sikerre vitt politikáját ápolgassák tovább. Magyar nem bontotta le az Orbán-korszak nemzeti keretezését. A TISZA hivatalosan „szuverén, erős, büszke Magyarországról” beszél, megtartotta a déli kerítést, elutasította a migrációs kvótákat, hangsúlyozza a külhoni magyarok jogainak védelmét, a családot, Szent István örökségét és a nemzeti trikolórt és Magyar Péter is legszívesebben a patrióta kifejezést használná ha nem lenne foglalt már.

Amiben a TISZA előrébb lépett Orbánhoz képest, hogy a hatalmas győzelem után a baloldalra is igyekeznek beterpeszkedni és a régi baloldali ügyek jelentős részével elsősorban az SZDSZ, Momentum, MSZP zombikat tovább etetni.

A TISZA programjában ott van a bérlakásépítés, a családi pótlék megduplázása, az alacsony nyugdíjak emelése, a vagyonadó, az alacsonyabb keresetűek adócsökkentése, az állami egészségügy megerősítése és az esélyegyenlőség.

Ezek klasszikusan szociáldemokrata témák, amik egyelőre még mind száz nap után is csak kampányígéretek maradtak. Ezeknek a koncoknak a dobására még várnak a zombik, de egyre türelmetlenebbül. Magyar ma azt mondja, hogy lehetünk európaiak, jogállamiak, korrupcióellenesek és szociálisan érzékenyek úgy is, hogy közben nem mondunk le a nemzetről, a szuverenitásról, a családról és a határok védelméről.

Tulajdonképpen ez az, ami nagyon megnehezíti egy új baloldal dolgát.

Nem elsősorban a „Fidesz–TISZA között vagy mellett”, hanem a gazdasági rendszer kritikájában. A TISZA nagyon sok szociális intézkedést vállalt, de alapvetően piacgazdasági, vállalkozásbarát, fiskálisan konzervatív modernizációs programot képvisel. Egy valódi baloldalnak ezért szerintem azt a kérdést kellene újra politikai kérdéssé tennie, amely az elmúlt 15-20 évben szinte eltűnt. Kié a gazdasági hatalom? Ki dolgozik, ki viseli a kockázatot, és kinél landol a megtermelt jövedelem? Nem azt mondani, hogy „mi is több pénzt adunk az egészségügynek”, mert ezt Magyar Péter is mondja, hanem például munkavállalói jogok, kollektív alku, szakszervezetek, lakhatás, nagy vagyonok és monopolhelyzetek adóztatása, közszolgáltatások, gondoskodási munka, idősgondozás, regionális egyenlőtlenségek, kiszolgáltatott bérből élők helyzete.

Ott már lenne valódi ideológiai különbség, de az nagy kérdés, hogy a társadalom megérti-e ezeket a hívószavakat azzal szemben, hogy magasabb nyugdíjat kap.

A használható fogalmak szerintem nem a régi baloldali szótárból jönnek! Nem feltétlenül „progresszió”, „neoliberalizmus”, „identitáspolitika”, „antifasizmus” stb. Ezekből nehéz tömegpolitikát építeni. Azok a témák, amelyek mögött baloldali tartalom lehetne az a megélhetési biztonság, tisztességes munka, otthon, működő közszolgáltatások, társadalmi igazságosság, biztonság, méltóság, esélyegyenlőség.

A baloldalnak vissza kellene vennie a „hazát”, de nem a nacionalizmussal, ahogy azt jobboldal teszi.

A magyar baloldal egyik legsúlyosabb stratégiai hibája volt, hogy hagyta, hogy a nemzet, a zászló, a történelmi hagyomány, a határon túli magyarok és még maga a „magyar” szó is fokozatosan jobboldali politikai tulajdonná váljon. Pedig semmi szükségszerű nincs ebben. Lehetséges olyan baloldali patriotizmus, amely azt mondja, hogy Magyarország nem azért erős, mert mindenki ugyanúgy gondolkodik, hanem azért, mert a saját polgárait nem hagyja leszakadni. Ebben a nemzet nem etnikai vagy pártpolitikai klub, hanem politikai közösség. A tanár, az ápoló, a gyári munkás, a vállalkozó, a nyugdíjas, a roma magyar, a külhoni magyar, a konzervatív és a liberális is része.

Ez szerintem sokkal életképesebb lenne, mint azt mondani, hogy „Orbán 16 évig tartó pusztításával nemzetiesített ültetvényét most kigyomláljuk és sóval behintjük. Nem lehet visszacsinálni. Politikai kultúrát nem lehet rendszerváltó törvénycsomaggal eltörölni. Egy új kulturális értelmezést kell mellé tenni.

A határon túli szavazatok kérdése különösen veszélyes terep egy új baloldali pártnak. 2026-ban 494 244 levélszavazásra jogosult választó szerepelt a névjegyzékben. A 335 595 érvényes levélszavazatból 282 666, vagyis 84,23% ment a Fidesz–KDNP-re, míg a TISZA 13,82%-ot kapott.

Itt alapvetően három demokratikusan védhető modell létezhet. A jelenlegi rendszer fenntartása, külön, korlátozott számú külhoni parlamenti képviselet kialakítása, vagy a lakóhelyhez szorosabban kötött választójog. Mindháromnak vannak komoly érvei és ellenérvei.

Amit egy baloldalnak nem szabadna megtennie, az a külhoni magyarokat politikai ellenfélként kezelni, sőt éppen ott kellene megtörnie a jobboldal monopóliumát.

Ha minden olyan társadalmi érzést, amely konzervatív, rendre, biztonságra, családra vagy nemzeti identitásra épül, automatikusan reakciósnak tekint, akkor Magyarország jelentős részével nem fog tudni beszélni a jövőben sem.

2026-ban az 5%-os parlamenti küszöb 318 337 szavazat volt. Egy új baloldal tehát nem épülhet arra, hogy a megmaradt DK-s 70 ezer embert átcímkézi. Több százezer olyan embert kellene politikailag reprezentálnia, aki ma valószínűleg TISZA-szavazó, bizonytalan vagy egyáltalán nem tekinti magát baloldalinak.

A magyar baloldalnak nem Orbán nemzetfogalmának ellentétét kellene megteremtenie, hanem egy másik nemzetfogalmat — és nem Magyar Péter szociális ígéreteit kellene túllicitálnia, hanem megkérdőjeleznie azt a gazdasági hatalmi struktúrát, amelyet sem a Fidesz, sem a TISZA nem igazán akar alapjaiban megváltoztatni.

Egyértelműen látszik, hogy a jövő a jobb és a baloldali patriotizmus összecsapása lesz, csak ehhez fel kell építeni egy baloldali patrióta pártot. Én nem látom, azt, hogy a 2010 előtti baloldali értékekkel ma már meg lehet szólítani jelentős rétegét a magyar társadalomnak.

Az nagy kérdés most, hogy a baloldalon lesz-e olyan ember, aki ezt felismeri, és elindul ebbe az irányba és tömegeket tud magával vinni, és nem abban gondolkodik, hogy DK-s nyugdíjasok felett akar csupán politikai törzsi táncot lejteni.