ORBÁN PÓRÁZA MAGYAR KEZÉBE CSÚSZIK?

Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi helyzetet, gyorsan át kell tekinteni mindenképpen azt, hogyan jutottunk el idáig.

A magyar keresztény egyházak finanszírozásában a rendszerváltástól kezdődően egy sajátos épült ki szépen lassan. Nem pusztán a hívek adományaiból éltek, hanem jelentős és idővel egyre fontosabb állami finanszírozásból is. Ez nagyon lényeges annak megértéséhez, hogy miért fonódott össze idővel az Isten és az állam annak ellenére, hogy a rendszerváltáskor erre még kényesen ügyeltek.

A forrásaik egy része a hívek adományai, perselypénz, egyházi hozzájárulás, rendelkeznek saját vagyonnal és sokan talán nem is gondolják, de végeznek különböző gazdasági tevékenységeket is. 1996 óta az adózók SZJA 1% ajánlhatnak fel, végül talán a legjelentősebb forrás az állami közfeladat-finanszírozás, mely működteti az egyházi iskola, óvoda, egyetem, szociális intézmény, gyermekvédelem, egészségügy stb. A bevett egyház által működtetett ilyen intézményt elvileg az azonos feladatot ellátó állami vagy önkormányzati intézménnyel azonos elvek és mérték szerint kell finanszírozni. Ezeken túl léteznek egyedi költségvetési támogatások, beruházások, templom- és műemlékfelújítások, pályázatok és EU-s források is.

A rendszerváltás utáni jobboldali Antall kormány politikailag és kulturálisan sokkal közelebb állt a történelmi keresztény egyházakhoz, mint a rendszerváltó liberális oldal. Ekkor indult el az egyházi intézményrendszer újjáépítése és az ingatlanrendezés is.

Érdekes módon pont a szocialista Horn kormány alatt született meg a máig érvényes egyházi finanszírozási rendszer. Az első Orbán kormány külön megállapodásokat kötött a nagy egyházakkal. A Fidesz ekkor már egyre inkább a polgári–nemzeti–keresztény oldal politikai képviselőjeként definiálta magát. Az állam és egyház különválasztásának első egyensúly megbomlása talán az MSZP-SZDSZ kormány körül alakult ki. Ekkor kezdett kialakulni a magyar politika egyik tartós törésvonala, ami a magyar egyházakat a Fidesz/keresztény-konzervatív oldalhoz sodorta ők pedig szorosan oda is kötözték magukhoz.2010 után Orbán a kereszténységet a kormánya politikai identitásának egyik központi elemévé tette meg és nagyon sok iskola és szociális intézmény került egyházi fenntartásba, így az egyházak nemcsak vallási szervezetekként, hanem az állami jóléti és oktatási rendszer nagy intézményfenntartóiként is megerősödtek.

Az elmúlt tizenhat év FIDESZ rendszer alatt a magyar történelmi egyházak köszönték szépen nagyon jól megvoltak a kormánnyal. Az Istent sokszor keverték össze Orbánnal és a politikájával. Ne felejtsük el, hogy amikor Benedek pápa halála után Ferenc pápát választotta meg a konklávé, és tett rengeteg gesztust a pápa az LMBTQ közösség felé (pl. transzneműekkel ebédelt, megengedte a meleg párok megáldását. (nem házasság!), stb..), akkor Erdő Péter mélyen hallgatott. Soha nem tett semmilyen nyilatkozatot azzal kapcsolatban, hogy a vatikáni útmutatásokat a Magyar Püspöki Kar hogyan venné át. Ez nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lett volna Orbán egyre szélsőségesebb politikájával. Orbán a magyar egyházakat – csak úgy, mint a határon túli magyarok kérdését – rendkívül ügyesen húzta magához és tartotta őket pórázon, aminek a vége az ő kezében volt.

A 2026-os választás azonban megváltoztathat mindent. Az egyházak elkezdték vakarni a fejüket, hogyan tovább. Elsősorban – mint minden az életben – itt is a pénzről szól a történet. Hogyan lesznek a jövőben az egyházi finanszírozások? Egyelőre úgy néz ki, hogy a TISZA nem nyúl a közfeladatok ellátásához szükséges finanszírozáshoz és magukat az intézményeket sem gondolják egyelőre visszaállamosítani. Amitől nyilván félnek az egyházak, hogy elapadnak azok a „külön-utas” pénzek, amik valamilyen – sokszor mondvacsinált – jogcímekhez kötődtek határon innen és túl.

Most már talán megszűnik az a rendszer, hogy Erdő Péter telefonál és megindul a pénz a Karmelitából. A TISZA és az egyházak lehetséges együttműködésében azonban van egy érdekes ember. Tarr Zoltán. Ő lett a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, akinek református lelkészi háttere van. Vagyis nem egy klasszikus szekuláris/egyházellenes politikus került az egyházpolitika közelébe és a miniszterelnök is a kampányban és azóta is elejtett olyan mondatokat, miszerint a TISZA – hasonlóan a FIDESZ-hez – egy nemzeti keresztény jobboldali párt. Nem véletlen került a meghatározásba a keresztény jelző.

A választások után egy református egyházhoz kötődő ember a Telexnek arról beszélt, hogy a református egyház több mint 200 milliárd forintos bevételének kevesebb mint 1 százaléka származik adományokból, és az egyház rendkívül erősen az állami finanszírozásra támaszkodik.

A finanszírozáson túl azonban megjelenik az a kérdés is, hogy az egyházak ebben a kialakult helyzetben ideológiailag meg tudják-e, sőt meg akarják-e élni az áradást és a „rendszerváltást”? Vagy alig várják azt, hogy Lázár elérjen végre Esztergomba.

Felismerik-e, hogy milyen bűnös és pénz irányította szövetséget kötöttek az orbáni állammal és tartották fent ezt tizenhat évig? Megpróbálják-e vajon ezt a korábbi együttműködést fenntartani a TISZA-val is? Egyelőre a TISZA valláspolitikáját én nem annyira ismerem, hogy erről egyértelműen nyilatkozni tudnék, de attól tartok nem áll messze az Orbán világtól. Gondolom az első sorban is el kellett mondani minden évben Tusványoson a „Mi atyánkat…” a program kezdetén és végén.

Bennem az is kérdés, hogy Erdő Péter végre valóban meghallja-e Isten szavát (nem csak az aktuális miniszterelnökét mindig) és kiáll-e végre a társadalmi kisebbségek mellett, a szociálisan nehéz helyzetben lévőkért és hova fog helyezkedni egyáltalán a TISZA-val kapcsolatban? Ha továbbra is pénz fogja irányítani Isten szavát és ez az állam részéről egy fajta elvárás is lesz a finanszírozásért cserébe (amiben szerintem senkinek ne legyen kétsége), akkor gyakorlatilag itt semmi nem fog változni. Az egyházak óriási dilemmába kerülnek. A pénz kell, annyira a TISZA szekeret nem szeretnék tolni, lojalitásuk a FIDESZ/KDNP-hez nyilván hosszú évekre nyúlik vissza.

Na ebben a helyzetben legyél okos hívő ember, aki minden vasárnap elballag a templomba. Most akkor ezentúl még Orbán születésnapján kell a misét/istentiszteletet tartani vagy Magyar Péterén?

Nehéz dolguk lesz, ha még a következő években jön pár keresztény-jobboldali kormány egész évben születésnapi templomi alkalmakat kell majd tartani.