POLITIKAI REZIDENSEK

Az egész országban megindult a várakozás.

Kivétel nélkül minden területen gyorsan, és nagy változásra lesz szükség. A gazdaságban, az oktatásban, az egészségügyben, a rend és honvédelemben, és még sorolhatnánk az összes területet, ahol változásokat kell eszközölni.

Az tény, hogy teljesen más megközelítésben, szerkezetben állt össze az új kormány, mint az előző 16 évben. Sokan „el vannak ájulva” a szakértői kormánytól. Olyan kormány alakult szerintük, ahol végre nem politikusok, hanem szakemberek irányítanak.

Az nem vitatható el, hogy kutatóasztaltól és nagyvállalatok vezetői székéből álltak fel emberek és csatlakoztak a kormányhoz. Ez egy teljesen más irány lesz.

A kérdés, hogy lehet-e politikát csinálni politikusok nélkül?

Vajon Karikó Katalin és Lannert Judit elég edzettek-e ahhoz, hogy átlássák a gyakorlati buktatókat, kihívásokat? Egy elméleti-kutató szakember tud-e irányítani vagy jelentős tanácsadói szerepet betölteni? Olyan helyzetben, ahol pénz nincsen, a területükön (oktatás, egészségügy) pedig nagyon sok érdekképviseleti szervezettel, társadalmi csoporttal, civilszervezettel kell majd egyeztetni és sokszor az érdekellentéteket kezelni, és stratégia mentén gondolkodni, tervezni, megvalósítani. Ezeknek az embereknek gyakorlatuk ebben nincsen. Én félek attól, hogy most egy komoly műtéthez állítunk be olyan rezidenseket, akik eddig kitűnően teljesítettek az iskolapadban, de még egyetlen bemetszést sem tettek senkin soha a műtőasztalon.

Vajon olyan sebész keze alá feküdnél-e nyugodtan, aki az iskolapadban eddig elméleti szinten jól teljesített, vagy olyan orvosra bíznád a nagyműtétet, aki már csinált ilyet?

A TISZA agresszorok válasza ezekre a kérdésekre nagyon egyszerű: „Adjunk bizalmat, nézzük meg mi lesz belőle”. Rendben, tegyünk így, megjegyzem nincs is más lehetőségünk. Adjunk szikét az elméleti kutatók kezébe és nézzük meg mit csinálnak a magyar társadalommal és gazdasággal. Én nem mondom, hogy ebből csak katasztrófa lehet, de az biztos, hogy nem vagyok nyugodt egyáltalán.

Kicsit azt érzem, hogy az emberek újra olyan dolgokat és olyan jövőképet, várakozásokat vetítenek előre, ami csupa pozitív és jól sülhet el.

Szinte mindegyik bizottsági miniszter-jelölt meghallgatást figyelemmel kísértem. Kivétel nélkül mindegyik az EU források hazahozatalára és a korrupció felszámolásra kíván támaszkodni. Egyelőre még senki nem mondta azt el, hogy mit is kell ehhez tenni és hogyan. Én úgy látom hogy egyik sem lesz annyira könnyű menet, amit pedig egyelőre nagyon hiányolok, hogy a műtéthez van-e „B” opció? Mi történik ha az EU forrásokat nem, vagy csak minimális mértékben tudjuk megkapni (amire valljuk be elég nagy esély van), és mit lehet azzal kezdeni, amikor korrupció felszámolásáról beszél az új kormány, de a miniszterelnöki „koronázási ünnepséget” megszervezésében is még részt vett Balásy Gyulához kötődő cég. Egyszerűen az irreális és alaptalan megfogalmazás, hogy hirtelen új cégek fognak autópályát építeni, új építőipari cégek fognak megjelenni, az infokommunikációs piacra visszatér a Vodafone stb.. Látnia kell a TISZA agresszoroknak azt, hogy a NER annyira beágyazódott a magyar gazdaságba, hogy azt nem lehet egyik napról a másikra kiirtani, mert egyszerűen nincsen más cég, szakember.

A páciens (magyar gazdaság, társadalom) felfeküdt a műtőasztalra. Az elméleti „csodálatos” szakember belépett a műtőbe és éppen bemosakszik. A műszerek csipognak, az altatóorvos odalépett a vénába behelyezett kanülhöz és benyomta az altatót. A politikai rezidens kettőt lép a páciens felé, aki fél, retteg, hogy felébred-e a műtét után és vajon milyen állapotban lesz…A fényeket lekapcsolják, a szikék bizonytalan hangon ütődnek egymáshoz a fertőtlenítő tálcán…A páciens elveszti a kontrollt, és elalszik…a műtét elkezdődött.

Én félek.