ÚJRAKEZDÉS BETILTVA AVAGY A FORMALINOS RENDSZERVÁLTÁS

A politikai újrakezdésnek van egyfajta lélektana.

A magyar színtér gyakorlatilag homogenizálódott. A választóképes magyar polgárok úgy döntöttek, hogy a Kádár rendszer után, újra az egypárti felállásban látják a jövőt. Lelkük rajta. Ráadásul egy olyan fehér és teljesen ismeretlen lapra tettek fel mindent (All-in), ami a reményen kívül egyelőre mást nem tud felmutatni. Ja van még 26 párttag, egy akkora bankszámla, hogy 100 millió forint érkezése fel sem tűnik és 141 olyan képviselő, akiknek tanulni kell még a politikát és azt, hogy ne elefántként manőverezzenek majd a Kossuth téren lévő porcelános monumentális épületben.

Ebben az írásomban azzal szeretnék foglalkozni, hogy azok a pártok, akik az elmúlt években valamilyen létszámban, ideológiában megjelentek a politikai erőtérben, de ma már az áradás elsöpörte őket, hogyan állhatnak talpra, ha egyáltalán van ilyen tervük.

Sok párt „papíron” még működik. A Momentum, az MSZP nem szűnt meg azok a képviselők, akik egy fehér lapra és ezzel együtt az „Orbán takarodj” mondatra dobták el a pártjukat, most választási lehetőség előtt állnak. Az MSZP szinte a választás után azonnal bejelentette, hogy elkezdik újraépíteni a pártot. A Momentum egyelőre még nem nyilatkozott, úgy ahogy a (mindig is fantomot játszó) Párbeszéd, Jobbik sem adott ki közleményt arról, hogy pártjaiknak jelenleg mi a sorsa.

Az mindenképpen meggondolásra érdemes, hogy engedi-e vajon messiásúr azt, hogy a magyar politikai erőtérben ezek a régi pártok egyáltalán elgondolkodjanak az újrakezdésen. Ezeknek a pártoknak a korábbi szavazóik és képviselőik ugyanis a választások előtt már hitet (váltottak) tettek. Ha a kampányban az volt az üzenet, hogy aki nem a TISZA-ra szavaz, az a NER-rel van, most a választás után bárkinek, aki felsejlene az a kósza gondolata, hogy esetleg nem kellene-e most már messiásúr ellenzékeként fellépni, az biztos, hogy az erős skizofrénia állapotába kerül elég hamar. Amellett messiásúr azonnal új szlogent rögzít a Facebook oldalára szerintem: „Aki újra meri szervezni a régi pártját és emiatt elhagyja a „biztonságot nyújtó” TISZA szigeteket, az a „rendszerváltás” ellensége lesz. Egy nemzetáruló. Innen már csak egy kis csoszogással (nem is lépéssel) érhetők el az orbáni március 15-i poloskázós mondatok.

Ha azt mondják, hogy „nincs is rájuk szükség”, akkor ezzel egyet ért azzal, hogy az egypártrendszerhez térjünk vissza. Ez a mondat ugyanis következménnyel jár, amire a nagy „óbaloldalizás és kékfideszezés” közben senki nem gondolt. Automatikusan állította elő ez a mondat az egypártrendszerhez való közelítést.

Ebben a környezetben gyakorlatilag lehetetlenné válik olyan párt újra megszervezése, akik eladták a lelküket a TISZA-nak a választások előtt. Nyilván azonnal hangosan kezdenek ordítani a TISZA agresszorok most a fülembe, hogy „Nagyon helyes, ezekre a pártokra nincs is szükség!”. A fülemet kell befognom, hogy a Tisztelet és Szabadság Párt rajongóitól jövő mérhetetlen agresszió ne változtassa át ezt a pártot bennem a Tiszteletlenség és (poltikai) Börtön Pártjává. Legalább a pártjuk nevéhez lennének hűek ezek a drága szavazók! (Köszönet ezért egy követőmnek aki egy kommentre ezt válaszolta – tőle vettem a nagy igazságot)

A Demokratikus Koalíció ilyen szempontból nagyon nagy előnnyel indul, és más lehetőségei vannak. Ők legalább annyira egyértelműen nem „dobták el a zászlót” és nem rohantak támogatni messiásurat a kampányban, de azt sem zárták ki soha, hogy együttműködnének velük, megszavaznák Magyart miniszterelnöknek. Na ezért sem tudtam rájuk szavazni többek között. Náluk talán a skizofrén állapot nem tud előállni. Őket más bajok és nehézségek fogják hátráltatni az újrakezdésben, de erről már sokszor és sokat írtam. (gyurcsányfóbiával való szembenézés és annak kezelése)

Az MKKP gyakorlatilag magát szüntette meg azzal, hogy nem érte el az 1%-ot, így velük a jövőben én már semmilyen újrakezdési gondolattársításba nem mennék bele.

A FIDESZ ugyan „lendületből” még maradványaiban bent tudott ragadni a parlamentben, de láthatjuk, hogy gyakorlatilag biodíszlet képviselőket küldenek be. A hátország pedig elvileg elkezdte szinte nulláról újra az építkezést. Már az is felmerült, hogy új névvel, új stratégiával, újra alulról kell a nemzeti együttműködés rendszerét megreformálni. Hasonlóan a DK-hoz, nekik is van esélyük az újrakezdésre, de súlyosabb társadalmi megbélyegzéssel kell elszámolnia a pártnak, mint a DK-nak (luxizós korrupció).

Ilyen szempontból a DK-nak van 20 év előnye, de ez is kevés volt, hogy a gyurcsányfóbiával szembe tudjon nézni, arra stratégiát alkotni és végül megoldani és ettől megszabadulni. A legnagyobb probléma az, hogy a magyar választópolgárok nem az amnéziájukról híresek. Amelyik párt hitelt veszít, azt eltemetik és addig ugrálnak a hamvaikat rejtő földön, amíg a történelem végleg elfelejti a pártot. Nem volt példa arra a történelemben, hogy politikai párt jelentős vereség után vissza tudott volna jönni. (kivéve FIDESZ 2010-ben, de ahhoz kellett egy nagy világválság is!). Ahogy Orbán fenntartotta folyamatosan a gyurcsányfóbiát a társadalomban, úgy messiásúrnak a fő kampányszlogenét fenntartva (Se Orbán, Se Gyurcsány) egyszerre tudja távol tartani a parlementtől hosszabb távon és akadályozni minden eszközzel a parlamenten kívüli építkezést, újrakezdést, ezzel emlékeztetve a társadalmat az erős és nagy ugrásokra a sírhalmok felett.

Talán a legtisztább helyzetben a Mi Hazánk van ma ilyen szempontból, mert nekik nem kell semmit „újrakezdeni”. A támogatottságuk stagnál, így számukra a további építkezés viszonylag egyszerűnek látszik: Figyelni a következő kormány hibáit, azt maximálisan kihangosítani, felerősíteni és szavazókat átcsábítani. Az elmúlt hónapokban olyan érdekes dolgot kezdek megtapasztalni, hogy a szélsőjobboldal retorikája nagyon sok elemében ér össze a szélsőbal (ami nincsen Mo-n) retorikájával. Pl. egyedül a Mi Hazánk tartott jelentősebb majálist a munka ünnepén és ők voltak az egyetlen párt, akik reagáltak a szakszervezetek felhívására is. Amikor hallgattam Székely Sándort (Szociáldemokrata Párt), akkor nagyon sokszor olyan érzésem volt, mintha Toroczkai programját sorolná fel.

Összefoglalva a kilátásokat én azt látom most, hogy a magyar társadalom:

Visszatért az egypártrendszerhez. (ha így nézzük, akkor valóban rendszerváltás lesz sajnos, csak ez amolyan vissza a jövőbe formalinos meglehetősen büdös érzést kölcsönöz ennek a rendszerváltásnak)

Skizofrén állapotba taszította azokat a pártokat, akiknek szavazóik és képviselőik feladták magukat a TISZA-nak. Innen újrakezdeni már lehetetlen szerintem.

A FIDESZ és DK megújulását én hasonló okokból (társadalmi megbélyegzés a propaganda által) szinte lehetetlennek látom.

A Mi Hazánknak nem kell megújulni, de nagyon könnyen erősödhet (paradox módon a baloldalról) és a jobboldalról egyaránt.

Bármilyen új kezdeményezés, pártalakítás nagy valószínűséggel messiásúr (és tomboló, agresszív szavazóinak) haragjával találná magát szembe.