A BELFÖLDI PÁVATÁNC, AVAGY LMBTQ SIMOGATÁS NEMZETI RADIKÁLISOKKAL

Amióta április 12-én „új Nap kelt fel”, és elindult az országban a módszeres kollektív bűnösség elvén alapuló tisztogatás, azóta, akinek még nem homályosította el a szemét teljesen az elmúlt két év NER szökevényekből összetákolt cirkuszi produkciója, az – velem együtt – egy érdekes megfigyelést tehet a műsorszámokat látva.

A produkciók nem követnek egységes, átgondolt politikai rendet, irányt, ideológiát, hanem egyelőre kizárólag minden két dologról szól:

1. Kiáltsunk ki mindent és mindenkit bűnösnek, tolvajnak, hazugnak, korruptnak, akik az elmúlt tizenhat évben az előző rendszerben szolgáltak, a közmédiában dolgozó utolsó kis videóanyagszerkesztőtől kezdve Orbánig.

2. Próbáljuk foggal körömmel együtt tartani azt a teljesen heterogén szavazótábort amelyik 53%-ot elérve 71%-ot eredményezett a parlamentben és ezzel feljogosítva érezze magát a kormány az arrogáns országdúlásra, úgy mint a tatárjárás idején.

Pontosan tudják azt, hogy az „Orbán takarodj!” – mely összerántotta ezt a teljesen heterogén tömeget – felszólítás után valami újat kellene mondani ennek a tábornak, hiszen ez a cél már megvalósult. Az új hívószavakat a NER szökevény cirkuszigazgató azonban nehezen találja, ezért egyelőre azt a politikát követi, hogy egyszerre próbál szélsőjobboldali, nemzeti radikális lenni és LMBTQ simogató libernyák, úgy, hogy mindeközben magát volt SZDSZ-es politikai zombikkal és a NER csecsén nevelkedő, de a közösségben gyökeret nem eresztő emberekkel veszi magát körbe.

A zászlóra pedig feltűzi közben azt a politikai ideológiai besorolást, hogy a huszonhat főt számláló pártja – (és alapítványa), amelyik nem mellesleg, több mint 1,6 milliárd forint állami támogatásól tengetheti az életét – igazából egy jobboldali, konzervatív párt – patrióták.

Zűrzavaros? Á, dehogy most jön csak a java, olvass tovább…

A probléma ott van, amit láthat mindenki, hogy az új hívószavak nem igazán akaródznak összeállni, pedig vért izzadva próbálkoznak. Nézzük meg a képzeletben felrajzolt szavazótábor -, a libernyáktól a radikálisig – meghódításának és rajongásuk fenntartására milyen stratégiával küzd a tisztelt manézs.

Az LMBTQ közösséget és ezzel a TISZA szavazók „szabótímeás” részét megsimogatta azzal, hogy a választás utáni karneváli estén, Hegedűs miniszter tánca előtt elmondta, hogy ebben az országban mindenki azt és úgy szeret ahogy akar. Lannert válaszol a miniszteri meghallgatásán a Mi Hazánk kérdésére, hogy „nem tud átműtött óvodásról” és talán még a civilek is visszajöhetnek az „érzékenyítő” (hú de utálom ezt a szót, de így érthető a többségnek) előadásokkal, majd a parlamentben Toroczkai törpe legnagyobb felháborodására a manézs közepére kiállva azt meri mondani a cirkuszigazgató, hogy szerinte jobb helyen van egy család nélkül felnővő gyermek egy azonos nemű párnál, mint alkoholista szülőknél. (az már a sors paradoxona, hogy a Toroczkai Gyurcsány-Bajnaival támadja vissza Magyart). Majd engedik a PRIDE-ot is megrendezni.

Semmi kétség minden megszólalás helyén van szerintem és igaz. Ez a „szabótímeás” párás szemű szavazótömegből nagy szimpátiát vált ki. Steiner Kristóf egyenesen áradozik minden sajtóorgánumban az új miniszterelnök nagyszerű hozzáállásáról, az LMBTQ civilszervezetek is félhangosan bólogatnak és a közösség is örömtüzeket gyűjt.

Azonban mindeközben egy hang sincsen arról, hogy a PRIDE Alaptörvény ellenes eseményként lett megtartva és nem lett sem előtte, sem azóta ez a jogi probléma kezelve, valamint egyetlen LMBTQ jogokról szóló törvényjavaslatot sem adott be az „éj leple” alatt Bódis Kriszta a parlamentnek. Tudom idő kell még nekik, hiszen másfél év nem volt elég, és az LMBTQ civilszervezetek által támogatott TISZA LMBTQ munkacsoportokban sem végeztek el még minden munkát a kampányban, így fogalmuk sincsen arról, hogy milyen törvényeket is kellene megalkotni. Meg különben is, kell még öt nap, hogy mindenki elmondja a véleményét arról, ami amúgy alapvető emberi jog.

Ezzel arra akarok rámutatni, hogy megy a parasztvakítás ezerrel és a láthatóan a többség még mindig nagy kanállal zabálja be ezeket a lufikat. Próbál megfelelni a TISZA a szavazóbázisuk „szabótímeás” végének, de ezek csak kommunikációs szintig jutnak el, ami alapvetően egyelőre úgy néz ki még elég is arra ,hogy a bázis libernyák végét fogja és szorosan kötözze a párthoz továbbra is.

A bázis másik végén pedig ott csücsülnek azok a FIDESZ-ből (szerintem inkább a NER-es luxizásból) kiábrándult jobboldali, nemzeti konzervatív szavazók, akik már holnap azonnal visszacsatolnák Felvidéket, Kárpátalját és Erdélyt az országhoz. Nekik is mondani kell valamit az előzőekben felvázolt „csipkejózsikázás” közben. Őket a cirkuszigazgató azzal szédíti, hogy állítólag megegyezett a magyar kisebbségi jogokról az ukránokkal, de egyelőre mai napig nem volt Magyar – Zelenszkij találkozó és nem tudjuk pontosan a részleteket sem. Ugyanolyan kommunikációs panelig ment el ebben a kérdésben is, mint az LMBTQ simogatás közben.

Másik ilyen gesztus, amikor a Benes dekrétumok kapcsán nekiment Ficónak a miniszterelnök, de aztán ezzel párhuzamosan megrendezi a V4 találkozót és a mai napig nem tudom, hogy ennek a „Benes ügynek” lett-e valami kézzelfogható eredménye azon túl, hogy a FIDESZ is már korábban biztosított ügyvédeket azoknak, akiket ezen törvények alapján bármilyen hátrány ért.

Harmadrészben pedig ott volt Toroczkai és a szélsőjobboldal ügye, amit várt volna Orbán Anitától, hogy rendezi a kormány, de végül nem léptek semmit. Az ügy arról szólt, hogy Nagyváradon hónapok óta vita van a premontrei rendház és a Mihai Eminescu Főgimnázium épületrészei körül. A város/önkormányzat szerint bizonyos helyiségek az önkormányzati tulajdonú iskola épületéhez tartoznak, míg Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát és a rend szerint ezek a premontrei rendhez tartozó terek, és a végrehajtás sérti az egyházi tulajdont, illetve a vallásgyakorlást. Toroczkai azt kérte számon Orbán Anita külügyminisztertől, hogy a magyar kormány berendelte-e Románia budapesti nagykövetét az ügy miatt. Szerinte ugyanis a román hatóságok fellépése magyarellenes színezetű volt, és azt állította, hogy „több tucatnyi zsandár” tört be magyar nyelvű szentmisére, illetve később hajnalban a falat áttörve lakoltatták ki az apátot.

Az ügy kapcsán tett ígéretet Magyar Toroczkainak első körben, hogy rendezik a vitás kérdést a román miniszterelnökkel, de végül Orbán Anita parlamentben azt válaszolta, hogy nem avatkozik be a kormány egy másik ország belügyébe.

A fentiekből az látszik, hogy a TISZA nem találja az új hívószavakat. Minden szélsőséges irányba tesznek bizonytalan lépéseket, de igazából sehol nem mennek végig. Nem mernek lépni, mert tudják, hogy bármelyik oldalon tesznek egy határozott lépést, a másik oldala a szavazóbázisának a szédítő mélységbe löki őket azonnal.

A legnagyobb kérdés, hogy ez a belföldi pávatánc vajon meddig folytatható úgy, hogy ne a szakadék legalján kössenek ki előbb vagy utóbb, de a kérdést feltehetjük úgy is, hogy lehet-e nemzeti radikálisokkal LMBTQ simogatást végezni hosszútávon?