A HADHÁZY ÁLARC – MAGASHÁZI MÓNIKA

Hadházy Ákos kétségtelen, hogy a hosszabb (1-1,5 év) értelembe vett, ellenzéki kampányidőszak egyik emblematikus alakjává vált. Annak ellenére is mondhatjuk ezt, hogy végül nem az ő módszerével és elképzelésével sikerült a NER megdöntése. Nem követte az ország a szerbiai fiatalok utcai megmozdulásait és a civilmozgalom nem „váltott rendszert”.

Ez annak fényében különösen érdekes és megérne egy hosszabb elemzést, hogy elvileg a szakértők azt mondják, a 2026-os választást alapjaiban azok a fiatalok döntötték el, akik talán most először mozdultak meg és mentek el szavazni, a TIK-TOK és Instagram influenszerek hatására. Arról nem olvastam eddig semmilyen elemzést, hogy ezek a fiatalok vajon miért nem tettek eleget Hadházy hívásának és miért nem mentek az utcára és a milliós tömeg miért nem kényszerítette térdre a NER-t. Demokráciafelfogásom szempontjából azért az megnyugtatóbb, hogy a fülkékben dőlt el ez a csata és nem az utcákon, de mint jelenség érdekes.

Azt mondják most az áradók, hogy Hadházy nem „csapatjátékos”, és megy csak szigorúan a saját feje után. Nehéz ezeket a vádakat egy olyan tábor szemszögéből vizsgálni és értelmezni, amelyiknek a vezetője egyszer sem szólalt meg Hadházy tüntetéseken, de még a környékére sem ment, szavakkal sem támogatta. A tavalyi kormányellenes demonstrációba fulladt PRIDE-tól is látványos tartotta magát távol. Ezzel csak azt szeretném jelezni – nem védve Hadházyt -, hogy a TISZA tábornak semmilyen alapja nincsen csapatjátékosról beszélni. Természetesen értem én, hogy szerintük csak az tekinthető csapatjátékosnak, aki azonnal térdet hajt egy személyiségében beteg embernek és a római kort idézve behódol annak.

Nyilván egy ilyen ember a támadást ellene örökre megjegyzi, és mindent megtesz annak érdekében, hogy hatalomra jutva bosszút álljon. Nem csak a NER-en, hanem minden olyan emberen, aki őt akadályozta a kampányban. Hadházy amikor előhúzta az aláírt túlárazott szerződéseket a Diákhitel Központ fiókjából az zavart okozott egyértelműen a NER szökevény cirkuszigazgatónál és az áradók táborában is. Ahogy nagy tanítója és örök mestere, példaképe mondta: „semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.”.

Igen, valóban, minden el lett rendezve. Elrendezett a gyűlölet.

A kampány során amikor az ellenzéki tábort elsodorta az áradás és sorban álltak be prominens emberek a TISZA mögé felvállaltan vagy titokban, szerintem sokan arra gondoltak, hogy majd nyilván kapnak valamilyen viszonzást a győztes római császártól. Nem kaptak. Nem kapott MZP, nem kapott Hadházy, nem kapott Iványi, nem kapott Kunhalmi, nem kapott Szabó, nem kapott az egész momentumos gyurcsányozós bagázs és még sorolhatnám a neveket.

Az élet sok területén elég kegyetlenül az emberek teljesítményét a végeredmény, eredményesség alapján ítélik meg. Hadházy kétségtelen, hogy nagyon sokat tett azért, hogy most más helyezze a fejére a dicsőséges császári babérkoszorút. Korábban is leírtam, hogy szerintem nagyon sok hibát követett el, ami egyre több szavazót tartott távol az eseményeitől és pont akkor fulladt ki a tüntetéssorozata, mire annak fel kellett volna futnia. Gondolom látta ő is, hogy a TISZA nem azért erősödik mert ő tüntetéseket szervezett.

Az már a sors paradoxon fintora, hogy a fentebb említett – az én szememben politikai közösségeiket eláruló – politikusok, most az Alaptörvény módosítással, ami korlátozza a képviselők megválaszthatósági idejét mindenki Hadházy Ákost hozza példának, mondva, hogy „Úristen, egy ilyen ellenzéki hazafi, akkor nem lehet többé a parlamentben”? Felteszik ezt az álszent kérdést, amivel Hadházyval példálózva féltik a saját mandátumlehetőségeiket a jövőben. Azért az mégiscsak furcsa lenne, ha ezek a politikusok, azt a kérdést tennék fel, hogy „akkor én már nem lehetek többé képviselő, amikor ilyen nagyszerűen árultam el a politikai közösségemet?” Mindenkin eluralkodott a sértődött pánik. Egy Hadházy álcát maga előtt tartva sértődötten vonaglanak végig az áradók előtt.

Nekem ez nagyon ellenszenves megmondom őszintén, mert valahogy félrecsúszik minden. Ne felejtsük már el, hogy most azt az embert próbálják az ellenzék mártírjának beállítani, és még ciklusokon át a parlament padsoraiba követelni, aki a legnagyobb szószólója volt annak, hogy az ellenzék maradjon a parlament falain kívül és ő maga tiltott ki minden pártot a rendezvényeiről. Aztán duzzogva csak felvette azt a mandátumot, amit kapott.

Ha pedig a végeredményt nézzük, akkor Hadházy nem volt sikeres az elgondolásával, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy az idő előrehaladtával egyre kevesebben támogatták és csúfos kudarcba fulladt. Én nem csinálnék belőle most egy ellenzéki mártírt, pláne nem egy áruló politikusként, vagy olyan politikusként, aki cserben hagyta a közösségét. Hagyjuk békén, térjen vissza a civil foglalkozásához és talán a többiek is nézzenek valami állás után lehajtott, sértett fejjel, mert a „vége van kicsi” most rájuk illik. El lehet azon gondolkodni, hogy ha vissza lehetne forgatni a történelem kerekét, akkor a rengeteg gyűlölködés, a baloldali gyurcsányfóbia helyett esetleg azon dolgoztak volna, hogyan lehet együtt, közösen, akkor most talán nekik is lenne állásuk és mandátumuk. Nem, helyette elvakított mindenkit ebben az országban az „Orbán takarodj”, aminek most szépen sorban mindenki meg fogja fizetni az árát, én pedig most csak annyit tudok nekik üzenni: „Én megmondtam.”. De tudjátok mit, ezek után rátok sincsen már szükség a baloldalon. Kifejezetten örülök annak, hogy a baloldal végre megtisztult még ha ennek volt egy olyan hatalmas ára is, hogy gyakorlatilag meg is semmisült. Ilyenkor a történelem mindig adott egy új lehetőséget a teljesen újrakezdésre, új emberekkel, új lendülettel, új nézőpontokkal. Én erre várok.