A SZÁZEZER FORINTOS KÉRDÉS

A vita, ahogy figyelem a manézs közönségét, most arról folyik, hogy igazságos-e a szétosztás. Egymásnak esnek az emberek, akár van a családban gyerek, akár nem.

Megszoktam már különböző közösségeket végigjárva, hogy igazságos megoldás nincsen, nem létezik. Mindig lesz olyan ember aki úgy érzi, hogy neki járna, de nem kap.

Nem akarok számháborúba belemenni én sem, hogy a kampányban még 700 000 gyerekről volt szó, most pedig a „számítások szerint” 400 000 gyereket érint a támogatás. Rendben, nem ez a lényeg, mondjuk elszámolták magukat a kampányban, nagyobbat mondtak mint kellett volna….ugyan már láttunk ilyet.

Arról valahogy nem igazán szólnak a hírnek, hogy ez most egy rendszeres támogatás lesz, vagy csak most egy olyan egyszeri juttatás, ami az áradásban egy ladikba sodródott milliókat még egyben tud tartani egy darabig. Bízom benne, hogy megmarad a támogatás a következő évekre is.

Vajon ez a pénz (20 milliárd készpénz és 20 milliárd utalvány, összesen 40 milliárd forint) milyen költségvetési keretből valósul meg, amikor arról ír a NER szökevény cirkuszigazgató a lelkes nézőközönségnek, hogy itt akár 8%-os hiány is valóság lenne? Új TISZA költségvetés pedig még a kanyarban sincsen.

Arra is kíváncsi lennék, hogy hány olyan nehéz, szegény sorsú család van még ebben az országban, akik a feltételeknek nem felelnek meg?

Vajon a TISZA kormány „új biznisze” az utalványozás lesz? Miért kell ennyi utalványt legyártani (lesz nyugdíjas szép kártya, tanévkezdési utalvány), és az miért nem merül fel senkiben, hogy a 40 milliárd szétosztása mennyibe kerül az államnak? (utalvány gyártása, beszedése, megsemmisítés, logisztika, posta, stb…)

Az augusztusi és a novemberi időzítés sem lehet véletlen. A kommunikációbajnok cirkuszigazgató körbeplakátozhatja majd a Bodacz híradót iskolakezdés előtt ,hogy bezzeg a FIDESZ-el szemben a manézs mennyire gondoskodik a szegényebb sorsű családokról, utána pedig az év vége felé esetlegesen csökkenő lelkesedést újra meg lehet támogatni majd egy „hurrá” kommunikációval.

Azt a kérdést már csak az én extrémlibsi elmém hányja ki magából, hogy vajon fontosabb-e az iskolakezdés egy családnak, mint például a téli tüzelő, a gyógyszerek, lakhatás, napi megélhetés biztosítása?

Szerinted mi a jobb megoldás? Egyedi, egyszeri támogatások, ami nyilván kellenek és fontosak, de nem lenne inkább célszerűbb egy teljesen új családpolitikai rendszert kialakítani, melynek egyik eleme a családtámogatás?

És itt a RENDSZER szó a fontos!

Eddig a manézsnak nem erőssége a rendszerben való gondolkodás.