A TIZENHETEDIK VÁGÁS

A horvát tengerpartról is küldtem nektek gondolatokat, de megmondom őszintén a huszonhat fokos tengervízből kimászva és a dalmát vidék bejárása után nagyon nehéz visszazökkenni a magyar közéleti hétköznapokba.

Olvasgatom a híreket, gyűjtöm az információkat, nézegetem a politikai podcastokat, de valahogy azt érzem, hogy kezd leülni – lehet hogy a nyár miatt is – a nagy lendület. Az NER szökevény cirkuszigazgató stílusára egyre több közéleti szereplő kezd „kiakadni” és nekem még mindig az nem fér a fejembe, hogy nem vették észre ezek az emberek, hogy kivel állnak szembe a választás előtt. Most úgy csapnak a fejükre hirtelen, hogy „húha” ez nem igazán van rendben. Igen, valóban nincsen rendben. Én soha nem voltam fideszes – ja bocsánat FIDKÁNY – de amikor a parlamentben kollektív bűnös tolvajnak kiáltanak ki minden fideszes padsorban ülő embert, az nekem sem illik bele abba a képbe, ami szerintem elfogadható lenne. Nyilván egy fideszes politikus sem szorul az én védelmemre és eddig soha fel sem merült bennem az a perverz gondolat, hogy én valaha arról kellene írjak, hogy fideszes politikusokat kollektíve tekintenek bűnözőnek és tolvajnak.

A TISZA nem törölte el az Alaptörvényt, hanem elővette a gyémántvágó sarokcsiszolót és a gránitszilárdságú orbáni Alaptörvénybe éppen a tizenhetedik metszést tervezi belevágni. Ami engem nagyon elborzaszt, hogy a korábban „függetlenek” kikiáltott és időközben teljesen TISZA mögé beállt média sem meri egyelőre élesebb írásokkal bombázni, felelősségre vonni ezt a gittegyletet. Furcsa, hogy komoly nyomtatott és online lapot is működtető orgánumnak sem tűnt fel a kampányban az, hogy mennyire a TISZA szekerét tolták folyamatosan és amikor személyes ismeretségemet kihasználva erre felhívtam a tisztelt főszerkesztő figyelmét, akkor neki ez nem tűnt fel.

Az Alaptörvény tizenhetedik módosítása nagyjából a semjéni éj leple alatt benyújtott salátatörvényekre emlékeztet engem. Van benne minden ami talán fontosnak is tekinthető és abszolút lényegtelennek is.

Sokan még az LMBTQ közösségből is türelemre intenek engem, hogy most nem az LMBTQ jogok a legfontosabb kérdések, és adjunk nekik időt, „majd sor kerül ránk is.” Jó rendben, én mindent elhiszek, de azért azt tényleg nem gondolom, hogy emberi sorsok és életek nem lennének előrébb valók, mint az, hogy a megyéket most hogyan hívjuk. Megmondom őszintén én még simán „vármegyéznék” akár egy évet is ha cserében mondjuk inkább LMBTQ jogi kérdésekkel foglalkozna ez a szedett-vedett kormány.

Az bennem további gondolatokat is felvet, hogy vajon melyik bíró lesz olyan bátor, hogy „visszahívást” kezdeményezzen az OBH elnökével szemben. Ez teljesen életképtelen ötlet, úgy ahogy a Sulyok visszahívását sem jogászkodták túl a NER szökevény szekértáborában.

Megmondom őszintén most sokkal jobban izgat egy magánlevél, melyet éppen pár perccel ezelőtt kaptam. Egy kedves középkorú nő arról ír, hogy több interjúmat is látta az Interneten és pszichológusokban való csalódások után, hozzám fordulna segítségért. Egyfajta mentorprogramban gondolkodik, ami nagyon megtisztelő számomra. Természetesen díjmentesen és nagy empátiával és kíváncsisággal állok a feladat elé.

Köszönöm azoknak, akik már elkezdtek követni ezen az új oldalon.