MOST KÖVETKEZIK AZ, AMIRE SZINTE SENKI NEM SZAVAZOTT

Amióta a transzjogi aktivizmussal felhagytam, lassan egy éve, azóta olyan köröktől is eltávolodtam, mint a média, a civilszervezetek, újságírók, közéleti írók, civil aktivisták. Nem nagyon bánom megmondom őszintén és csodálom azokat az embereket, akik ezeken a területeken bármilyen függőséget okozó szerek nélkül hosszú éveket tudnak eltölteni.

A választások előtt ezekben a körökben már szinte vágni lehetett a feszültséget és gyakorlatilag minden második embertől azt hallottam és ezzel párhuzamosan azt is olvastam később a közösségi oldalakon, hogy „Én nem Magyar Péterre szavazok, hanem Orbán ellen”.

Bennem már akkor megfogalmazódott az a gondolat, hogy ez egy teljesen téves veszélyes út. Erről folyamatosan írtam is itt az oldalamon. Én nem mentem bele ebbe a TISZA propaganda által felállított csapdába.

Ez a mondat és vélemény nagyon hamar átitatta a magyar társadalmat és sokan elragadtatták magukat annak az egy mondatnak, ami arról szólt számomra (és ezt mindig is így emlegettem): „Orbán takarodj!”. Ezek az emberek nem valamire szavaztak, hanem valami ellen.

Ennek alapvetően semmi problémája nem lenne és azt mondom, hogy még én is csatlakoztam volna ehhez a népbutító „mozgalomhoz”, ha a választás CSAK arról szólt volna, hogy Orbánt elzavarjuk és utána gyakorlatilag mint 1989-ben visszaáll egy nullpont. A magyar társadalom megnyomta volna a nagy piros RESET gombot. Alakult volna fél évre egy pártatlan szakértői kormány, amelyiknek gyakorlatilag az lett volna CSAK a feladata, hogy érvényteleníti az egész Alaptörvényt, kidolgozott volna egy újat és egy teljesen új választási rendszert, ahol bárki elindulhatott volna egyenlő esélyekkel és már nem az a szempont, hogy Orbán takarodj, hanem a magyar társadalom és Magyarország jövője.

Vajon akkor is ennyien megszavazták volna a NER szökevény csapatát? Én nem hiszem, mivel a képletből egy jelentős indok kikerült volna.

Persze értem, hogy akkor gyakorlatilag az egész EU-s pénzről le kellett volna mondani, de ahogy az még senkiben eddig fel nem merült, ebben a témában én megint külön utas véleményt képviselek. Igen, a jövő érdekében le kellett volna mondania az országnak ezekről a pénzekről és sokkal inkább arra koncentrálni, hogy egy olyan korrekt, a fékek és egyensúlyok rendszerét megtartó demokratikus választásokon nyerjen lehetőleg egy koalíció, ami biztosítja az ország és ezzel a magyar társadalom jövőjét.

Természetesen, ahogy a magánéletben is szinte mindenkinek a pénz határozza meg az életét ez most is sok ember szeme előtt így lebeg, sőt sokan, mint a kisgyerek már el is költötték azt a pénzt, amit még meg sem kaptak.

Azon gondolkodom, hogy akik azt mondták, hogy nem Magyar Péterre szavaznak, hanem Orbán ellen, azok most mit éreznek és gondolnak?

Egyrészt érezhetnek egy eufórikus „na én nyertem” érzést, hiszen Orbán és bandája gyakorlatilag megsemmisült. A győztes oldalhoz tartozni mindig jó érzés, de a kérdés ott marad a levegőben: Valóban ez lesz-e a győztes oldal?

Érezhetnek ezek a szavazók most egy „kiüresedést” is, hiszen elvileg, ami most következik, arra ők már NEM SZAVAZTAK. Hiszen vagy nem vallották be maguknak, vagy egyenesen tagadták, hogy a TISZA elképzeléseiért annyira rajonganának.

Ezt pedig a cirkuszigazgató pontosan tudja, és azért is tart még a szelfi Facebook cirkuszi műsor, mert ezeknek a szavazóknak azt az egyetlen mondatot amíg csak lehet életben kell tartani, hogy „Orbán takarodj”, de mivel ez már megvalósult a korábbi mondathoz nagyon közel álló „Orbán semmisülj meg!” felkiáltásba lehet csatornázni ezt a birka tömeget, amelyiknek továbbra sem tűnik az fel, hogy a cirkuszigazgató által elrendelt bűvészmutatványokról a figyelmüket elterelik és valójában már azokat az időket éljük közösen amire nagyon kevesen szavaztak!

Előáll az a választási paradox helyzet, hogy olyan időket élünk amire gyakorlatilag alig szavazott valaki. A FIDESZ-re szavazók nyilván nem, a Mi Hazánkra szavazók nyilván nem, sem a DK, sem az MKKP szavazók, sem azok, akik nem szavaztak. A TISZA szavazóknak a 90%-a sem szavazott erre,hiszen ők „csak” Orbánt és a NER-t akarták leváltani.

Akkor szerintem ott marad a levegőben egy nagyon jogos kérdés: Ki szavazott arra, ami most történik?

A kérdés a cirkuszban is a gyerekeknél mindig az, hogy meddig lehet a figyelmüket fenntartani és odakötni a mutatványokhoz?

Ehhez mindig nagyobbat és látványosabbat kell mondani, mutatni,hogy legyen egy „íve” az egész előadásnak.

Ahogy egy cirkuszi előadás sem tart örökké, úgy a megsemmisítési művelet sem fog örökké tartani. Persze az elmúlt „16 év csontvázai” című műsorszám mindenkinek ismerős már más cirkuszi sátorokból (csak akkor elmúlt 8 év bűnei néven ment), de ezt a kíváncsi kerek szemű és szájú birkatömeg mindig szívesen nézi meg.

Azok a szavazók, akik protestszavazók voltak (és szerintem a TISZA táborának minnimum 90%-a gyakorlatilag ilyen) elkezdtek rádöbbeni arra, amit én a választások előtt is mondtam, hogy a választási rendszerből adódóan egy választás nem csak protestszavazás, hanem egyben egy új iránynak adott felhatalmazás is.

Ezeknek a protestszavazóknak az elméje most kezd megzavarodni, amit egyre több nyilvánosságra hozott nyilatkozat is bizonyít, hogy „valahogy nem erre szavaztak”, illetve vannak olyan szavazók is, akik most kétségbeesve keresnek valami olyan mondatot, cselekedetet, ami igazolni tudja azt, hogy végül is a protestszavazatával „jól sült el a dolog”. Tudjátok amit korábban is idéztem Hofi vicc a péklapáttal.

Amikor az Amnesty tárgyal Lannert Judittal, akkor a TISZA-t támogató civilszervezetek törnek ki meglepő és megdöbbentő örömben, hogy „na ugye, igazunk volt”. Nem, egyáltalán nem volt igazatok szerintem, mert még nem történt semmi gyakorlatilag, ami a mű és reményeken alapuló lelkesedést igazolhatná.

A kialakult belpolitikai helyzetnek azonban van egy teljesen egyértelmű következménye, ami szintén látható volt előre. A szavazók egy része ma is úgy gondolja, hogy nem felelős a jelenlegi kormányért, mert ő csak Orbán ellen szavazott. A demokrácia nem így működik. Ha valaki beszáll egy repülőgépbe, akkor nem mondhatja felszállás után:„Én nem erre a pilótára szavaztam, csak a másikat akartam lecserélni.” A gépet most már ez a pilóta vezeti.

Az igazi kérdés nem az, hogy helyes volt-e leváltani Orbánt, hanem az, mennyi idő után válik a protestszavazatból felelősség? Mikor jut el oda a választó, hogy már nem mondhatja „Én csak Orbán ellen szavaztam.” hanem végre eljut oda a birkanép egyszer, hogy elkezd azon töprengeni a vonzó cirkuszi számok közepette, hogy „Igen, erre a kormányra szavaztam, és most már az eredményei alapján ítélem meg.” – Elkezd felelősséget vállalni a döntéséért!

A protestszavazatnak ugyanis ára van és felelősség is társul hozzá! Tudjuk nagyon jól, hogy az emberek általában a döntésük árát ritkán akarják megfizetni, a döntésük felelősségét pedig ritkán merik felvállalni.

Eleve a választások előtti mondat, ami arról szólt, hogy „Orbán takarodj!”, „Én nem Magyar Péterre szavazok, hanem Orbán ellen” egyfajta felmentést adhatott ennek a tábornak a felelősségre vonás alól. Szavazatuknak ugyanis csak egyik részére vállaltak felelősséget, hogy elzavarják Orbánt, azonban ez ennél összetettebb játék, mivel a szavazattal „jár” az a felelősség is, hogy megszavazza azt, ami következni fog. Hiába tiltakozik valaki, a protestszavazátval nem csak valami ellen, hanem valami mellett is szavazott. Aki felismerte ennek a szavazásnak mindkét oldalát és vállalta is a felelősséget a szavazata mindkét oldaláért, az leszavazott becsületesen a DK-ra , az MKKP-ra, vagy akár el sem ment szavazni.

A felelősségvállalás hamarosan kopogtat majd az ajtón uraim és hölgyeim, amit önöknek vállalniuk kell, akár akarják, akár nem. Nem lesz kibúvó, tükörbe kell nézniük hamarosan a bűvésztrükkök után és megtapogatni sajgó gerincüket és szemüket lesütve mormolni a szavakat szipogva könnyeikkel küzdve: „Én csak Orbánt akartam leváltani…”