KI FOGJA MEGBUKTATNI MAGYAR PÉTERT?

Korábban egy hosszú írásban elemeztem már azt, hogy társadalom „gyurcsányfóbiája” milyen választói pszichológiai eredményeképpen jöhetett létre, amely egy 2006-ös őszödi beszédtől Orbán egészpályás letámadásával indult, majd megfertőzte az egész baloldalt és szinte egyik napról a másikra verte azt szét, ami a Demokratikus Koalíció éveken át tartó melankolikus lamentációjához vezetett, ami aztán az elnök lemondását is eredményezte.

2026-ban elkezdődött ugyanez a társadalmi pszichológiai kísérlet, csak most Orbánnal és a FIDESZ-szel. Az események pikantériája, hogy ezt az előadást a magyar politikai elit teljes ismeretlenségéből felbukkanó NER szökevény cirkuszigazgató vezeti.

Karaktergyilkosság, és kollektív bűnösség emlegetése nap mint nap a társadalom számára azt jelenti, hogy a magyar politikai közélet elmúlt felszámoló fejezetét újra átéljük. Hogy is mondták a filmesek? Reloaded – Újratöltve?

A problémám ezzel az, hogy az ország évtizedek óta egy felszámoló üzemmódban van. A politikai erők gyakorlatilag húsz éve egymás teljes megsemmisítésére rendezkedtek be. Ismerjük nagyon jól a múltat, és aki kicsit is követi a közéleti eseményeket ismeri a jelent. Mindenki látja, hogy a módszer gyakorlatilag ugyanaz, a közvélemény számára folyamatosan nyomatékosan ismételgetni a gonoszt és cselekedeteit addig, amíg teljesen meg nem semmisül. Ez a módszertan -ahogy a FIDESZ-nek is működött – most is működik és nagyon úgy néz ki, hogy sikeres is lesz. Itt már a kérdések nem a múlttal és a jelennel kapcsolatban merülnek fel, hanem sokkal inkább a jövővel kapcsolatban.

Vajon bárki az áradók közül komolyan azt gondolja, hogy a TISZA-t és a messiásukat senki és semmi soha nem fogja kikezdeni és ugyanennek a politikai ámokfutásnak ők nem lesznek az elszenvedői? Óriásit téved. Gondoljunk arra, hogy Orbán mennyire magabiztos volt 2010-ben, gondoljunk arra, amikor a „Holdról is látszó győzelemről” beszélt és még nem is olyan régen a poloskák is előkerültek. A magyar politika ráállt egy útra, ami a politikai kivégzések véres útja lett. Nem jó egy olyan országban élni, ahol folyamatosan a „leszámolást” kell hallgatni és ugyan szerencsére hazánkban nincsen háború, de valahogy közélet mégis arra emlékeztet engem.

A jövő kérdése az, hogy a magyar társadalom folytatja-e ezt az utat? Orbán felszámolta Gyurcsányt, Orbánt felszámolta Magyar, és a társadalom minden alkalommal ugyanazzal az őrjöngő eufóriával vett részt ezekben.

Egy kérdés következik ebből csupán, hogy Magyart ki fogja felszámolni?

A sors fintora igazából az lenne számára, ha hozzá hasonlóan egy ex-TISZA hívő fordulna ellene, és kicsinyes bosszúból, hogy nem kapott miniszteri bársonyszéket elballagna Partizán Marcihoz. Erre akár már lehetne is egy nagyszerű jelöltünk Bódis személyében. Első hívőből lett szerepét tekintve átértékelt és eléggé háttérbe állított ember. Persze most ehhez még túl nagy a lelkesedés, nincs meg az apropó sem és talán az a beteges bosszúvágy is hiányzik, ami megvan a nárcisztikus miniszterelnökünkben. Vajon Bódisnak kit kellene lehallgatnia, Kapitány Istvánt vagy Kármán Andrást? Még szerencse, hogy egyikkel semm él együtt.

Magyar bukása kódolva van ebben a politikai rendszerben. Másik – és egyetlen- lehetőség a buktatásra parlamenten belülről a Mi Hazánk kezében van. Ahogy a FIDESZ teljesen kicsinálja magát és a jobboldali patrióta, nemzeti, PRIDE gyűlölők rájönnek arra, hogy Toroczkai is tudja úgy képviselni őket, mint Orbán, a lehetőség adott lesz. Ez egyelőre ma még egy négy ismeretlenes egyenlet. A TISZA mennyire tudja beteljesíteni az ígéreteit, a társadalomnak mikor fogy el a türelme, a FIDESZ mikor esik szét teljesen és Toroczkai mennyire ügyesen tud majd lavírozni ezek között.

Az eddig felvetett lehetőségeken kívül még felmerülhet egy olyan opció is, hogy Magyart parlamenten kívülről lehet megbuktatni majd, ahogy ő tette ezt a FIDESZ-szel. Az egyelőre számomra nagy kérdés, hogy hol van olyan erő ma, amelyik pár éven belül egy TISZA „mentelmi ügy” eset kapcsán támadásba lendülhetne és ezzel meg tudna erősödni.

Nyilván a TISZA még semmit nem tett, és annyira kevés idő telt el, hogy nem lehet a társadalmat egyelőre még az ámulatból sem kibillenteni, és a türelem is még nagyon kitart, azonban senkinek ne legyen kétsége, ahogy Orbán rendszere is gyakorlatilag hónapok alatt dőlt össze, ez a rémálom sem fog örökké tartani.

A kérdés már nem az, hogy Magyar Pétert megpróbálják-e ugyanazzal a módszerrel megsemmisíteni, hanem az, hogy amikor eljön ez a pillanat, a magyar választó végre felismeri-e ugyanazt a politikai mintát, amelyet húsz éve újra és újra végignéz, vagy pszichiátriai ápoltként ismét őrjöngve fog tapsolni hozzá, elfeledve mai párás szemű áradásait.