TANTERVI TANÁCSTALANSÁG

Lannert Judit egy évet kért arra, hogy az oktatásban előkészítsék az új oktatási rendszert és a tantervi reformot. Tehát a ciklus első évében még nem történik semmilyen konkrét változtatás, hanem előkészítik csupán azt, hogy mi és hogyan fog változni.

Ezzel kapcsolatban nekem az jutott eszembe, hogy vajon a platós hecckampány alatt működött TISZA munkacsoportok és szigetek mit csináltak? Tudom, tudom… kedves áradók, időt kell adni most nekik, hiszen akkora a NER pusztítása, hogy ehhez idő kell. Erről szintén egy kollégám mondása jut eszembe, hogy „a jó munkához idő kell, a rosszhoz pedig még több.”

Egyeztetni kell. Mindenkivel. Az átműtött és még nem átműtött óvodásoktól kezdve a MTA professzorokig mindenkit meg kell hallgatni mit is szeretne. Nagyszerű és igazán demokratikus gondolat mondhatnák erre sokan, ami első ránézésre valóban annak is tűnik, de jobban elgondolkodunk azon, hogy eleve már két pedagógus szakszervezet működik és még ők is ritkán értenek egyet, akkor mit is várunk ezektől az egyeztetésektől? Én amellett sem mennék el, hogy gondoljunk vissza arra, hogy amikor az ógynevezett „tanártüntetések” voltak, akkor hány tanár skandálta hangosan az utcákon az „Orbán takarodj” mondatot és hányan tartottak sztrájkot annak ellenére, hogy törvényben meghatározott módon erre nem volt lehetőségük. Megjegyzem két gyermekes szülőként és azóta is azt tapasztalom, hogy a két iskolában (a két gyerek külön iskolába jár) azóta is tart egy passzív sztrájk, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy gyerekmegőrzést folytatnak a tanárok. (tisztelet a kevés kivételnek).

Amikor a Demokratikus Koalíció árnyékkormányt alakított, és a különböző területeken már szakmai előkészítésbe is kezdtek és sorban adták be a módosító indítványokat a parlementnek, melyeket a NER szökevény cirkuszigazgató akkor még kedves haverjai leszavaztak, mindenki csak a „gyurcsányfóbiát” erősítette és a nyelvét köszörülte rajtuk. Ma simán elnézik az újpatrióta jobboldalnak, hogy „türelmet kérnek”.

Lannert a parlamenti meghallgatásán azt mondta, hogy egy-két héten belül párbeszédet indítanak arról, mi a tanulás célja, és mi az iskola feladata. Ez most komoly? Harminchat év oktatáskutatás után meg kell azt vitatni, hogy mi az iskola feladata. Azért nem hiszem, hogy a NER pusztítása után, ennyire vissza kellene menni a gyökerekhez. Miért nem ott kezdjük, hogy definiáljuk ki a gyerek?

El sem tudom képzelni azt, hogy egy év kizárólag előkészítési munkára vajon miért szükséges és ezt a párás szemű áradó agresszív kommenthadsereg miért fogadja el és veszi tudomásul? Lannert oktatáskutató, 1990 óta foglalkozik a területtel, ami nem kevés idő, de úgy néz ki arra mindenképpen kevés, hogy egy kormányzásra készülő politikai erő területének a vezetője már átgondolja a fő irányokat, a prioritásokat és legalább a részletes reformkoncepció már a hivatalba lépés előtt elkészüljön. Az „egy évig előkészítünk” megfogalmazás úgy hangzik, mintha az ufók most csöppentek volna ide ebbe az országba és részletesen kellene most tanulmányozni a homo sapiens iskolitiszt.

Egy jó ellenzéki oktatási programnak hivatalba lépéskor legalább azt már tartalmaznia kellene, hogy mit tesznek az első 100 napban, mit vezetnek be 2027 szeptemberében, és mi marad hosszabb távra. A kutatói diagnózisokból és tanulmányokból egyelőre nem állt össze semmilyen számonkérhető kormányzati program.

„Gyermekközpontúság”, „partnerség”, „adatvezéreltség”, „kritikai gondolkodás”, „21. századi oktatás” – ezek jól hangzó alapelvek, de önmagukban nem mondják meg azt, hogy hány tanár hiányzik és honnan lesz utánpótlás, mennyivel emelkedik a NOKS-dolgozók (nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő dolgozók) bére, hogyan változik az iskolák finanszírozása, mely tantárgyak és órák szűnnek meg, mi lesz a tankerületek helyett, mikorra készül el az új NAT.

A NOKS-dolgozók béremeléséről például nem mondott konkrétumot, hanem a költségvetés állapotára és az „üres kasszára” hivatkozott. Lannert maga is beszél arról, hogy a szakma elöregedett, és alig vannak fiatalok, akik átvehetik az idősebb pedagógusok helyét. Erre vajon miért nem lehetett kidolgozni egy humánerőforrás-programot, amíg a főnöke a platókról osztotta a „nemzetegyesítő gyűlöletét”?

Amikor azt kérdezték, mit fognak érezni száz nap múlva a pedagógusok, azt válaszolta, hogy reméli megnyugszanak és nyugodtabb lesz az iskolai hangulat. Meglátjuk szeptemberben hogyan indul az év, és meddig fogadják el a pedagógusok azt, hogy a kutató megpróbálja az íróasztalnak gyártott tanulmányait jogszabályokba önteni.