MICIMACKÓ, AZ ÚTONÁLLÓ HARAMIA

Ha én lennék az a fiatal, akinek Kovács-Buna Károly a fejét a padba verte, vagy földön fekve rugdosott, vagy hajamnál fogva rángat ki a padból, akkor biztos a mai hírt elszorult, kiszáradt torokkal olvasom, hogy ezt az embert ügyészi kezdeményezésre a bíróság házi őrizetbe helyezte.

A Szőlő utcai ügy nemcsak arról szól, hogy egy gyermekvédelmi intézmény vezetőjét súlyos bűncselekményekkel gyanúsították meg. Az ügy időközben megmutatta egy egész rendszer működési zavarait, a korábbi jelzések következmények nélkül maradását, az intézeti bántalmazásokat, a vezetői felelősség eltagadását, és azt, hogy az állami szervek csak rendkívül lassan reagáltak arra, ami részben hosszú ideje a szemük előtt zajlott.

A NER szökevény cirkuszigazgató által irányított manézs most vajon miért nem foglalkozik az üggyel? Ahogy megvolt az „eufórikus rendszerváltás”, „Zsolti bácsi” úgy került le a manézs politikai porondjáról és a közbeszédből. Most már valahogy senkit nem érdekel az egész történet, de láthatóan a kormányt legkevésbé. Mondjuk ebben következetes a TISZA, hiszen azon túl, hogy a Demokratikus Koalíció és Juhász Péter által feltárt történetre a kampányban csak hümmögött valamit, most is hatalmas a csend.

Az új kormány hozzáfér most már a minisztériumok, a fenntartó szervezetek és a gyermekvédelmi igazgatás irataihoz. Ahelyett, hogy például Sulyok kicsinálására fordítaná minden energiáját feltárhatná például a korábbi panaszokat és bejelentéseket, átnézhetné a vezetői kinevezések dokumentumait, a belső vizsgálatok eredményeit és ezekről tájékoztathatná a közvéleményt, most az egyszer kivételesen „Micimackó” nélkülözésével.

Amennyiben ezekből újabb bűncselekmény gyanúja merülne fel, a kormányzati szerveknek feljelentést kellene tenniük, és át kellene adniuk az iratokat a nyomozó hatóságnak. Egy kormányzati vagy parlamenti vizsgálóbizottságnak fel kell tárnia, hogyan működhetett évekig egy olyan rendszer, amelyben a súlyos jelzések nem vezettek érdemi következményekhez. Ennek során a volt és a jelenlegi állami vezetőket lehetne meghallgatni, iratokat lehetne bekérni.

A büntetőeljárás formálisan és nagyon lassan halad és a hetek óta tartó politikai vicchadművelet helyett szerintem joggal várhatná el a nyilvánosság, hogy egy ekkora súlyú ügyben már világosabban lássunk.

Ahogy Orbán a labdát kergeti, Rogán pedig éppen vasutazik valamerre, miközben luxusjachtokat nézeget, Habony meg azon töpreng, vajon a hétmilliót odaadja-e az ukrán árváknak, úgy Kovács-Buna Károly is tölt egy laza nyári koktélt otthon magának és nyugodtan dől hátra a fotelben.

Az ország pedig eközben azzal van elfoglalva, hogy egy influenszer mit mondott egy miniszterről.

Az elszámoltatás egyáltalán nem „dübörög”, az „út a börtönbe programot” pedig az fránya útonálló, puhos Micimackó lesöpörte egyelőre a porondról és csak az út a kifelé a börtönből működik.

Szerintetek rendben mennek a dolgok ebben az országban?