PETI, A GYÁRI MUNKÁS

Jajj, nehogy valaki meggondolatlanul kétségbeessen, Szijjártó nem állt be három műszakba a futószalag mellé, és azt sem hiszem, hogy ugyanazon a bejáraton fog a gyárba érkezni, mint a Tóni haverjával hazánkba importált távol-keleti munkások, akik az elmúlt években a kormányzati lombikban előállított ambivalens migránsgyűlölet árnyékában érkeztek hazánkba.

A versenyszférában főleg közép-felsővezetői szinten létezik a munkaszerződésekben, az összeférhetetlenségi korlátozás, ami azt jelenti, hogy bizonyos időtartamig a munkavállaló nem helyezkedhet el a versenyszférának azon területén (konkurencia elsősorban), ahol az adott cég működött. Sokan most ezt keverik bele a volt külügyminiszter munkahelyváltásába. Szijjártó Péter BYD-nál kapott vezetői pozíciója nem erről szól, akár volt ilyen kikötés nála, akár nem, mivel a magyar állam és a BYD nem versenytársak, nem működnek még azonos piaci szektorban sem, így ennek felvetése teljesen irreleváns és hibás.

Ebben az „ügyben” a kérdés az, hogy egy korábbi döntéshozó felhasználhatja-e az állami munkája során szerzett kapcsolatait, információit és befolyását annál a vállalatnál, amellyel korábban hivatalból tárgyalt.

Ha le akarjuk egyszerűsíteni a kérdést a manézs középpontjából szemlélve, akkor úgy tehetjük fel, hogy a közfeladat során szerzett információk, kapcsolatok és döntési befolyás magáncélú hasznosítása elfogadható-e? Van-e relevanciája annak a szakirodalomban „cooling down period”-nak, várakozási időnek, ami ilyen esetekben felmerülhet?

A kérdést alapvetően jogi, etikai, és nemzetközi gyakorlat szempontjából kell megvizsgálnunk.

Ha már egy miniszter nem országgyűlési képviselő, akkor főszabály szerint vállalhat munkát egy magáncégnél, semmilyen jogi korlátozás nem vonatkozik rá. Magyarországon nincs általános szabály, amely minden volt minisztert meghatározott ideig eltiltana attól, hogy olyan vállalatnál dolgozzon, amellyel korábban kapcsolatban állt, tehát semmilyen jogsértés nem történt.

Etikai szempontból a kérdés mindenképpen megosztó lesz a társadalom szemében. Szijjártó Péter külügy- és külgazdasági miniszterként többször személyesen tárgyalt a BYD vezetőivel. Fontos szerepet játszott abban, hogy a BYD Magyarországra hozza európai gyárát, többször ő jelentette be a vállalat magyarországi beruházásait, állami támogatásokat és infrastrukturális fejlesztéseket biztosított a vállalatnak a magyar kormány nevében.

Itt a kérdést a közvélemény úgy teheti fel, hogy keletkezik-e olyan látszat, hogy egy korábbi közszereplő később annál a cégnél kap magas pozíciót, amelynek korábban állami oldalról jelentős segítséget nyújtott és ez mennyire van rendben? A probléma ezzel a kérdéssel „csak” annyi, hogy a válaszok „vérmérséklettől” függően a teljes elborzadástól a vállrándításig terjedhetnek és mindegyik megkérdőjelezhetetlen a maga szubjektív alapján. Etikai kérdések (ha csak nincsenek valamilyen nemzeti, nemzetközi kódexben rögzítve pl. Európai Unió Alapjogi Chartája) mindig megosztóak lehetnek a társadalomban. Én nem gondolom, hogy ilyen esetekre ez szabályozva lenne.

A nemzetközi gyakorlat sem mutat egy általánosan elfogadott módszert, vannak országok, ahol ilyen esetekben működik 1-3 éves korlátozás, de sok helyen semmilyen szabályozás nincsen.

Az Egyesült Királyságban kettő év időtartamig minden volt miniszternek előzetesen be kell jelentenie az új állását, és szakvéleményt kell kérnie. Előírható várakozási idő, lobbizási tilalom vagy egyes ügyektől való eltiltás is. Chilében kettő évig a volt miniszterek nem használhatják korábbi pozíciójukat, kapcsolataikat és információikat új munkáltatójuk érdekében történő lobbizásra. Franciaországban három éven keresztül a hatóság vizsgálhatja a miniszter új állásban betöltött tevékenységét.

Én úgy gondolom, hogy az természetes jelenség – és bárki így tenne – ha egy munkahely megszűnik, vagy valaki váltani akar, akkor nyilván valamilyen munka után kell néznie. Tegye a szívére minden felháborodó ember most a kezét és gondolja végig, hogy ilyen esetben nem ahhoz a megoldáshoz nyúlna, hogy felhívja a kapcsolatait (vagy a kapcsolatai keresik őt) és megegyeznek. Nyilván Szijjártó esetében az utóbbi állhatott fenn és valóban kapott egy ajánlatot. Ez teljesen természetes jelenség, hogy a munkaerőpiacon a munkaerőért ajánlatokat tesznek cégek. Vannak mindig olyan szakterületek, ahol a tudásért, az ismeretekért, a korábbi kapcsolatokért és tapasztalatért a cégek versenyeznek. Szijjártó esetében el tudom képzelni, hogy a BYD elsősorban olyan kapcsolatokat vásárolt meg, melyek rendkívül értékesek a gyár számára. Szijjártónak az oroszoktól, a kínaiakon keresztül az amerikaiakkal és az európai országokkal is a piacon nagy értékekkel rendelkező kapcsolatai vannak. El tudom képzelni, hogy egy autógyárnak (és magának a kínai államnak) ezek a kapcsolatok nagyon sokat érnek, még akkor is, ha a BYD nem a kínai állam tulajdonában van.

Ezt a lépést teljesen megértem és el tudom képzelni, hogy volt az a pénz a kínai autógyár kasszájában, amivel Szijjártót (sokkal inkább a kapcsolatait) meg tudták vásárolni. Ez teljesen érthető lépés egy Európai Unióban, Magyarországon működő kínai vállalat részéről. Elítélhető jogilag? Nem. Elítélhető etikailag? Esetleg, de kit érdekel a mai világban az etika, pláne mennyire hiteles a felháborodás egy NER szökevény cirkuszigazgató részéről, amikor etikai kérdéseken háborodik fel? A nemzetközi gyakorlat sem egységes a kérdésben. Ilyen „csillagállás” alatt, pedig a manézs középéről egy halk sóhajtás után úgy tűnik, hogy vannak fontosabb problémái is ennek az országnak, mint most Szijjártóval és az új állásával foglalkozni.